Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből, a rendszerváltás korszakában
A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből szülőatyjaként és meghatározó kezdeményezőjeként lépjen fel. [...] A francia külpolitika epicentrumában Mitterrand a nyugat-európai integráció felgyorsítását, sajátos szupranacionális irányba történő fejlesztését helyezte, egy erős francia-német tengelyű vezetés mellett. Ennek a politikának a kristályosulását képezte a Delors-féle zárt Nyugat-Európa terve. A francianémet vezető tengely kiegyensúlyozott funkcionálásához (a nyugatnémet ipar fölénye mellett) Mitterrand-nak a németek alapvető nemzeti törekvéseit - nevezetesen a két német állam történelmi távlatú egymáshoz közelítését, végső soron valamilyen újraegyesítését sem kirázva - akceptálni, sőt halkan támogatni is kellett. Ez nem is járt semmilyen veszéllyel, hiszen egy szoros nyugat-európai integráció révén elérhető német-német közeledés a legutóbbi időkig az igen távoli jövő ködébe vesző politikai cél volt, még a németek számára is inkább csak a „nemzeti lelkiismeret" megnyugtatása, mint reális politikai cél. Ilyen körülmények között a kelet-európai fejlemények, és ezen belül az NDK gyors diszlokálásának lehetősége a keleti tömbtől, Mitterrand-t súlyos dilemma elé állította, amennyiben a tengely-partner nyugatnémet érdekek támogatása az adott helyzetben a nyugati szövetség ellentéteinek szükségszerű kiéleződését vonná maga után, és előbb-utóbb kényszerű döntés elé helyezné Franciaországot, ami semmiképp sem kívánatos. Ezért Mitterrand - kihasználva az Európai Közösség soros elnöki posztjának helyzeti előnyeit - egy huszárvágással megpróbált a feltartóztathatatlan folyamatoknak egy nagyléptékű koncepcióval elébe menni:55 A tervezet az elzárkózó nyugat-európai integrációt - céljai megőrzésével - mint egészet, kifelé forduló kapcsolatteremtővé kívánja formálni, ahol a hangsúly nem az exkluzív elzárkózáson, hanem [a] kompakt, kifelé egységes fellépésen van. Ez lehetőséget biztosít a kelet-európai folyamatok kívánatos befolyásolására, kanalizálására anélkül, hogy a nyugat-európai integráció céljait feladnák. Ez a keret egyúttal lehetőséget biztosít arra is, hogy a német-német közeledést - azt nem megvétózva, és ezáltal az NSZK-t Franciaországgal szembeállítva - kanalizálja és a nyugati szövetség ernyője alatt ellenőrzése alatt tartsa. Az adott koncepció lehetőséget biztosít Mitterrand-nak arra, hogy mint a nemzeti érdekek fölé magát leginkább helyezni képes politikus, az Új Európa építőmestereként lépjen fel.56 Az idézett elemzéssel közel egy időben több diplomáciai jelentés is foglalkozott a német egységgel, és Párizs-Bonn viszonyával. Ezek az írások gyakorlatilag alátámasztják a hírszerzési anyagban található meglátásokat. A német egység vonatkozásában a magyar dokumentumok kiemelték, hogy a kérdésben konszenzus van Franciaország és az NSZK között. Egy, még novemberben született jelentés - az Elysée-palota tanácsadójára hivatkozva - arra hívja fel a figyelmet, hogy Párizs a két német állam egyesülését 2013. tél 87
