Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből, a rendszerváltás korszakában
A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből kétoldalú együttműködés felgyorsításával tehát a fenti problémák francia elképzelés szerinti rendezése. A találkozón létrehozott szervek mind francia kezdeményezésre születtek. E megállapítás akkor is igaz, ha a közös francia létrehozását Kohl kancellár javasolta. Kohl csupán ezt csak javasolta, a Védelmi Tanács már Mitterrand ötlete volt. (Kohl szándéka nyugatnémet forrás szerint a franciák „szalonképes", nem elsietett NATO-ba való visszatérését célozta.) Franciaország számára a Védelmi Tanács elsősorban átfogó politikai szerv [...] A francia elképzelés szerint a Tanáccsal befolyásolni lehet az NSZK külpolitikáját általában, de különösen a leszerelés, fegyverkorlátozás és a keleti politika alakulását. E törekvések megvalósulásának garanciáját a francia vezetés az atomerők által nyújtott fölényben látja. A Tanácsot elsősorban politikai szervként kezelve, a nyugatnémet vezetés is a másik fél álláspontjának befolyásolási lehetőségében bízik. Vonatkozik ez Franciaország és a NATO viszonyára, a leszerelési folyamatra, illetve Franciaország és Kelet-Európa kapcsolataira is. Az NSZK éppen ezen a találkozón javasolta közös kezdeményezések kidolgozását a kelet-európai országok irányában; a javaslatot a franciák elfogadták. E kezdeményezések kidolgozása folyamatban van. A nyugatnémet szándéknak, a két ország közötti viszonyt figyelembe véve, úgy tűnik, nagyobb esélyük van. [...] A gazdasági és pénzügyi tanács létrehozása francia javaslatra történt, a szerv elnevezése a legutolsó napig vitatott volt, az NSZK vonakodva, csupán bizottság létrehozására volt kész. [...] A nyugatnémet álláspont szerint a két ország közötti gazdasági konzultációk kialakult rendje megfelelő, annál nagyobb koordinációra nincs szükség. A másik érv, amit kevésbé hangoztatnak, az az, hogy a koordinációval részben megkötik a Bundesbank kezét, ami a bank szerepét ismerve az egész nyugatnémet gazdaságra biztosított rátekintéssel egyenlő a franciák részére. A nyugatnémetek a Tanács pénzügyi „oldalában" a frank és DM automatikus összekötésének, vagyis a márkára nehezedő terhek intézményesítését látják.42 Az elemzés kitér arra, hogy Bonn részéről a Közös Piac kiteljesítése alapvető cél, és ezért hajlandó áldozatokra, mindazonáltal a francia-német együttműködés elmélyítésének a lehetősége gazdasági és védelmi téren is behatárolt. A dokumentum így többek között kiemeli, hogy Franciaországnak atomhatalomként, de a NATO katonai integrált szervezetéből való önkéntes távolmaradásával sem lehet az NSZK-val azonos katonai stratégiai irányvonala. Bonn nem Párizstól várja elsősorban a védelmi garanciát, mint ahogyan azt a franciák gondolják. Emellett az NSZK az NDK miatt kénytelen a keleti politikára is koncentrálni, ami Franciaország esetében nem mondható el. Az elemzés végezetül megállapítja, hogy a párizsi csúcstalálkozó, az Elysée szerződés [sic!] ünneplése az együttműködés erősítésének szándékát jelzi mindkét fél részéről, de [a] francia 2013. tél 83
