Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből, a rendszerváltás korszakában
Fejérdy Gergely érdekeltség nagyobb. Az együttműködés további menetét a két fél erőviszonya fogja meghatározni, ez pedig az NSZK helyzetéből eredően valószínűleg inkább eredményezi Franciaország visszatérését a normális nyugateurópai keretbe, mint francia vezetésű európai mini-blokk létrehozását.43 Magyar részről úgy látták, hogy Párizs elsősorban védelmi kérdésekben mutatott valódi aktivitást, a francia-német együttműködést is elsősorban erre szerette volna használni. Az elemzések kiemelték, hogy Franciaország a nyugat-európai integráción keresztül szeretné katonai befolyását megőrizni és kiteljesíteni. E cél elérése érdekében Párizs az NSZK-ra és Nagy-Britanniára próbált támaszkodni.44 Az 1980-as évek második felére azonban - a magyar vélemény szerint - a francia politika kénytelen volt gazdasági szempontokat is szem előtt tartani és a kelet-európai térség felé is nagyobb aktivitást mutatni. Franciaország mind a vállalatai piacéhségének kielégítése, mind pedig riválisai (mindenekelőtt az NSZK) térségbeli „túlzott" szerepvállalásának ellensúlyozása érdekében növekvő figyelmet szentelt a keleti blokk országainak. Budapesten úgy vélekedtek, hogy Párizs „a korábbi évtizedek nemzetközi színterén elfoglalt pozícióit nem képes a szocialista országokkal fenntartott eredményes kapcsolatok nélkül fenntartani. A nyugatnémet - elsősorban gazdasági - befolyás erősödése azzal a kockázattal jár, hogy Franciaország kiszorul a térségből.''45 A magyar elemzések sorra azt állapították meg, hogy Párizs a növekvő német európai túlsúly ellenszerét - klasszikus módon - az orosz, illetve a szovjet kapcsolatok erősítésében próbálta megtalálni. Bonn azonban nem tartotta kívánatosnak a túlzott francia közeledést Moszkva irányába, ezért szerette volna elérni, hogy Franciaország nagyobb - többek között anyagi - szerepvállalásba kezdjen a közép-kelet-európai térségben. Ezért Kohl kancellár már 1988 januárjában azt javasolta, hogy konkrét együttműködés jöjjön létre ebben a kérdésben Párizs és Bonn között. A francia vonakodás miatt azonban erre a témára újra és újra vissza kellett térni a kétoldalú egyeztetéseken. A magyar diplomáciai jelentés - német forrásokra hivatkozva - a Bonnban 1988. november 3-4-én megtartott, 52. német-francia csúcs fő témájaként is a keleti blokk irányába kifejtendő közös politika lehetőségét jelölték meg. A tárgyalásokon Kohl kancellár megpróbálta rávenni Mitterrand-t, hogy ne csupán a Szovjetunió felé mutasson nyitottságot, hanem a kelet-európai országok iránt is. A dokumentum szerzője megjegyzi: „Az NSZK politikai és gazdasági körei úgy értékelik, hogy a kelet-európai szocialista országok elvárásai az NSZK lehetőségeit meghaladták. Az NSZK részéről ezért azt kérték Párizstól, hogy pénzügyi, valamint politikai vonatkozásban vállalják át Lengyelországot. Párizs nem zárkózott el mereven a javaslattól."46 Egy 1988. decemberi magyar diplomáciai jelentés szintén ezt a „differenciálást" támasztja alá. A nyugatnémet külügyi államtitkárra hivatkozva kifejti, hogy 84 Külügyi Szemle
