Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből, a rendszerváltás korszakában
A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből elmélyítésére figyelt oda az 1970-es és az 1980-as években. Ez a politikai, gazdasági és kulturális nyitás értelemszerűen befolyásolta Párizs és Bonn viszonyának magyar nyomon követését, így érdemes ezekben a relációkban néhány fontosabb tényezőre röviden felhívni a figyelmet. Párizs és Budapest 1963. december 17-én aláírta azt a dokumentumot, amely nagykövetségi szintre emelte a két ország hivatalos viszonyát. A Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország között a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat tíz évvel később, 1973 decemberében rendezték.6 Korábban a két ország csak egy budapesti, illetve egy kölni kereskedelmi kirendeltséget működtetett, amelyek 1969. október 15-e után vízumkiadási és útlevél-kezelési joggal is bírtak. Az NSZK-val fennállt kapcsolatokat természetszerűen nagymértékben befolyásolta az NDK és Magyarország viszonya is, habár a magyar vezetés megpróbált a két Németország között lavírozni, kerülve a kényes kérdéseket. A francia-magyar érintkezésben leginkább a kultúra területén volt tapasztalható jelentős fejlődés, amit tovább erősített az 1965. október 26-án parafáit államközi egyezmény is.7 A valódi, látványos aktivitás az 1970-es évek második felében mutatkozott a kétoldalú kapcsolatokban, amit jól kifejeztek a hivatalos látogatások is. Erre az időre az NSZK-magyar kapcsolatok is komoly fejlődésnek indultak. Anélkül hogy felsorolnánk a rendszeres és egyre szerteágazóbb hivatalos (pl. miniszteri) párizsi, bonni és budapesti találkozókat, a legfelsőbb szintű látogatások bemutatásával is érzékeltethető a kétoldalú kapcsolatok dinamikája. Elsőként, már 1974-ben, Elelmut Schmidt hatalomra jutásakor merült fel Kádár János nyugat-németországi meghívásának a lehetősége. Végül azonban a nemzetközi konstellációk csak 1977-ben tették lehetővé a bonni látogatást, ami akkor még Moszkva nemtetszését váltotta ki. Kádár egy évvel később Párizsba is ellátogatott, ahol Valéry Giscard d'Estaing köztársasági elnökkel és az akkor ellenzékben lévő Szocialista Párt (PS) vezetőjével, Francois Mitterrand-nal is tárgyalt. A két politikus első, 1976-os budapesti, illetve az 1978-as párizsi találkozása kölcsönös szimpátiát váltott ki, ami később pozitívan befolyásolta a francia-magyar viszonyt.8 Kádár látogatását elnökként 1982-ben viszonozta Mitterrand.9 Az előző évben megválasztott francia államfő a keleti blokk országai közül először Magyarországra utazott, ami önmagában is jelezte Budapest nemzetközi elismerését, illetve a magyar vezetés jó kapcsolatait a nyugat-európai szociáldemokrata pártokkal. Ezt követően Mitterrand még egyszer, 1990 januárjában10 járt Budapesten, Kádár pedig 1984-ben tett utolsó nem hivatalos látogatást Párizsban. Utódja, Grósz Károly 1988 novemberében, a minisztertanács elnökeként kereste fel a francia fővárost. Budapest különösen a nemzetközi elismertséget és azon keresztül mozgásterének növelését, illetve a gazdasági előnyöket kereste Párizsban. Az inkább látványos, mint mély kétoldalú kapcsolatok az 1980-as évek végére egyre szélesebb körűvé váltak, óvatosan igazodva a felgyorsuló világpolitikai eseményekhez. 2013. tél 77
