Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből, a rendszerváltás korszakában
Fejérdy Gergely Kádár János főként az életszínvonal emelkedését próbálta előmozdítani, hogy az 1956-os súlyos örökségről el tudja terelni a figyelmet, és hogy az elégedetlenség vitorlájából részlegesen kifogja a szelet. A cél elérése érdekében Magyarország az 1960-as évek végétől többek között gazdasági reformot próbált életbe léptetni. Ez volt az ún. „új gazdasági mechanizmus". Kidolgozása és megvalósítása csak fokozatosan történt ugyan, és anélkül hogy a szovjet típusú rendszer lényegében megváltozott volna, de a nyugat-európai államokkal egyre intenzívebb kapcsolatokat eredményezett. így például az 1970-es évekre Magyarország a termelés növelése, hatékonyabbá tétele érdekében egyre nagyobb arányban vásárolt nyugati berendezéseket. 1972-től - a keleti blokkban példanélküli módon - Budapest engedélyezte a nyugati cégekkel közös magyar vegyesvállalatok alapítását. 1974-ben, elsőként, a német Siemens élt ezzel a lehetőséggel. 1988-ban már a teljesen külföldi tulajdonban lévő cégek megtelepedését is engedélyezték Magyarországon, ami tovább erősítette a nyugati érdeklődést az ország iránt.2 A magyar gazdasági reformokat szociális és hangulatjavító intézkedések is kísérték. így például jelentős bérkompenzációkat hajtottak végre, a katonai szolgálati időt lecsökkentették, továbbá 1979-ben Ausztria és Magyarország között megszűnt a vízumkényszer, 1987-től pedig állampolgári jogon járt minden magyarnak az útlevél. Budapest a szovjet mintájú kommunizmustól távolodni látszott. A helsinki határozatok aláírása után egyre élénkülő ellenzéki élet többé-kevésbé megtűrt volt, súlyos rendőri visszaélések már ritkábban történtek. Mindazonáltal alapvető változásokról aligha beszélhetünk: a szovjet típusú államberendezkedés továbbra is realitás maradt. Az 1980- as évek elejétől egyre erősödő belső „erjedés" és az uralkodó párton belül is növekvő megosztottság ellenére Magyarország még mindig a kommunista tábor tagja volt, még ha a keleti blokk egyik legnyitottabb és legélhetőbbnek vélt országának is számított. A mögött, hogy a nyugati világban a magyar pártfőtitkár megítélése megváltozott, többek között „az amerikai külpolitika Kelet-Európa-felfogása fokozatos és mélyreható változása állt, amely változás lényege a hetvenes évek elejére a szovjet birodalom kelet-európai szövetségesei lassú demokratizálódásának és az óvatos függetlenedésének elérése volt".3 így az 1980-as évek második felére Magyarország - jóllehet jelentős gazdasági válsággal küszködött és eladósodása egyre súlyosabb méreteket öltött4 - a nyugati szemlélők számára az egyik legígéretesebb modellállammá vált. Ezt az értékelést jól példázza, hogy Ronald Reagan elnökségének két periódusa alatt - Mihail Gorbacsov mellett - a magyar főtitkár volt az egyetlen, aki a szocialista táborból meghívást kapott, és ellátogathatott Washingtonba.5 Ez az 1960-as évektől tartó folyamat, amely egy megtűrt államból fokozatosan megkülönböztetett figyelmet élvező országgá változtatta Magyarországot, tetten érhető volt a magyar-francia és a magyar-német hivatalos kapcsolatokban is, amelyek jelentős fejlődésnek indultak ebben az időszakban. Budapest a nyugati országok közül Ausztria mellett különösen a Franciaországgal és az NSZK-val való kapcsolatok kiépítésére és 76 Külügyi Szemle
