Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből, a rendszerváltás korszakában
A francia-német együttműködés Magyarország szemszögéből gazdasági, politikai, diplomáciai és katonai vonalon is. Ez persze olyasfajta szövetség, hogy mindkét szerződő félnek vannak hátsó gondolatai is, ahogyan az imperialista szerződések esetében rendszerint van. Tudniillik De Gaulle elképzelése az, hogy a nyugatnémet monopóliumok erejére is támaszkodva kivívja a francia hegemóniát Európa ügyeiben. Adenauerék elképzelése pedig az, hogy a francia szövetséget addig támogassák, míg végül Nyugat-Európában a hegemóniát majd ők szerzik meg. Ennek az összefogásnak, szerződésnek az éle természetesen - amint ilyen szerződéseknél lenni szokott - a két ország dolgozó népe ellen irányul, Nyugat-Európa népei ellen irányul, s a szocialista tábor ellen irányuló gazdasági, politikai, katonai tömörülés, a francia-nyugatnémet szerződés [...] ugyanakkor nem kis mértékben Egyesült Allamok-ellenes és Anglia-ellenes is [...]. Ezzel kapcsolatban a mi feladatunk természetesen az, hogy ez ellen a szerződés ellen, mint döntően reakciós szerződés ellen, harcoljunk: politikai eszközökkel, felvilágosító munkával, hogy leleplezzük reakciós jellegét, különösen abban a vonatkozásban, hogy Nyugat-Németország ezen keresztül szeretne hozzájutni az atomfegyverhez.1 A Kádár János szájából elhangzott szavak jól summázzák a magyar kommunista hatóságok hozzáállását a német-francia együttműködés kérdéséhez. Ez a szemlélet nemigen változott a hidegháborús korszakban. Párizs és Berlin kapcsolatában Budapest elsősorban a keleti blokkra, így Magyarországra vonatkozó biztonságpolitikai kockázatokat látott. A katonai jellegű együttműködés vélt és valós következményei különösen is foglalkoztatták a magyar hatóságokat. Az 1970-es évektől egyre nagyobb teret nyertek ugyanakkor a védelmi kérdések mellett a gazdasági és a politikai szempontok is a francia-német páros működésének nyomon követésekor. Az 1980-as évekre az már egyre kevésbé „gyanús" együttműködésként jelenik meg a magyar külügyi dokumentumokban, sokkal inkább a térség jövője szempontjából meghatározó tényezőként. A Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország a magyar külpolitika szemszögéből a rendszerváltás idején és az azt megelőző években Az 1956-os események után nemzetközileg hosszú ideig elszigetelődött a Kádár János által vezetett Magyarország, ám azt követően, hogy a „magyar ügy" 1962 őszén lekerült az ENSZ közgyűlésének napirendjéről, illetve az 1959-től lépésről lépésre végrehajtott részleges amnesztia következtében lassan újra némi mozgásteret nyert. így a budapesti vezetés - a belpolitikai szempontokat szem előtt tartva - többek között (elsősorban) a gazdasági és kulturális, illetve a turisztikai kapcsolatok tekintetében egyre nagyobb nyitottságot mutatott Nyugat-Európa felé. 2013. tél 75
