Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet: A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten
Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet mindent elkövet majd, hogy megakadályozza a kurdok jogainak megadását. Törökország számára pedig a legnagyobb veszélyként az említhető, ha a szíriai Kurdisztánban esetleg egy, az irakihoz hasonló autonóm terület alakulna ki. A török félelmek abból is adódnak, hogy a válság elől menekülő szíriai kurdok az iraki kurd autonómiában találnak menedéket. Mindez azonban feltételezné az új Szíria föderális berendezkedését. Ezt azonban az ellenzéki csoportok elutasítják: Gháliún többször is kifejezte, hogy célja Szíria arab identitásának megőrzése, továbbá irreálisnak nevezte azokat a kurd elképzeléseket, amelyek szerint a szíriai Kurdisztán iraki mintára autonómiát kaphatna. „Nincs olyan, hogy szíriai Kurdisztán... Néhány városban a kurdok alkotják a többséget, de nincsen olyan régió vagy terület, amit Kurdisztánnak hívnának" - fogalmazott az SNC vezetője.33 Gháliún azonban hitet tett amellett, hogy az Aszad-rezsim bukását követően a szíriai kurdok megkapják a kisebbségi jogokat. A 2012 nyarán az addiginál is véresebbé vált szíriai polgárháború a kurdok számára is új fordulatot tartogatott. A Damaszkuszra és Aleppóra átterjedt erőszak következtében a rezsim kénytelen volt katonai infrastruktúrájának egy jelentős részét átcsoportosítani a nagyvárosokra és csökkenteni jelenlétét a stratégiai szempontból periferikus területeken. 2012 júliusában a kurdok átvették a kormányerőktől az irányítást a főbb északkeleti kurd városokban, és saját védelmi erőket állítottak fel. Ebben az is szerepet játszott, hogy az előző hónapban a két rivális kurd szervezet, a PKK-hoz közeli Demokratikus Egység Pártja, valamint a szíriai Kurd Nemzeti Tanács Maszúd Barzáni meghívására a kiegyezésről tárgyalt az iraki Erhüben. A megállapodásuk azonban kérészéletűnek bizonyult. Az újabb, július 11-én aláírt szerződés legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a két szervezet megalapítja a Legfelsőbb Kurd Tanácsot, és a kormányerők kiűzése után közösen ellenőrzik a szíriai Kurdisztán területét. A PYD vállalta, hogy a továbbiakban nem fogad el támogatást a PKK-tól, ezzel is csökkenti a török (és törökországi) befolyást a szíriai Kurdisztán területén. A megállapodás eredményeként került sor a szíriai Kurdisztán „felszabadítására".34 Ebben a folyamatban a regionális aktorok közül leginkább Törökország vált érintetté, ugyanis az ankarai kormány számára félő volt, hogy a PKK egységei Szíriában találnak hátországot a törökországi célpontok ellen indítandó támadásokhoz, illetve hogy az esetlegesen kibontakozó szíriai autonómia- és föderalista törekvések átgyűrűznek a törökországi kurd kisebbségre is. Recep Tayyip Erdogan júliusban éles hangon figyelmeztette Szíriát, hogy Törökország nem fogja eltűrni a PKK szíriai tevékenységét, illetve azt sem, hogy a PYD és a PKK kooperáljon egymással.35 A PYD 2012 nyarán de facto átvette a hatalmat a főbb szíriai kurd városokban a kormányerőktől, és azóta is ellenőrzi ezeket a területeket. Az erbili megállapodás tető alá hozásában az is szerepet játszott, hogy Erdogan meglehetősen szoros gazdasági és politikai kapcsolatokat épített ki az elmúlt hónapokban 68 Külügyi Szemle
