Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet: A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten
Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet A török-szíriai viszony - különösen az „arab tavasz" előtti években - a legfelsőbb szinten pozitívan alakult. Bassár al-Aszad és Recep Tayyip Erdogan között jó személyes kapcsolat bontakozott ki, illetve a szíriai közvéleményben Törökország megítélése - különösen az Izraellel való szakítást és a 2010-es gázai incidenst követően - pozitívabb lett. Ez nem utolsósorban annak is köszönhető, hogy maguk a szíriai állampolgárok is haszonélvezői voltak ennek a folyamatnak. 2010-ben Törökország, Szíria, Jordánia és Libanon négyoldalú megállapodást kötött, amely szerint szorosabb kulturális és gazdasági kapcsolatokat fognak ápolni, illetve vízummentességet vezetnek be a térségben. A négy államot szabadkereskedelmi megállapodás is összeköti, amely elsősorban a török termékeknek jelent piacot az érintett arab országokban.27 2010-ben, kihasználva a Törökország és Szíria közötti vízummentességet, 750.000 szíriai állampolgár látogatott Törökországba, illetve 1.350.000 török Szíriába.28 A 2011. március 15-én Deraa városában kirobbant szíriai tüntetések, illetve az abból kialakuló polgárháború a „zéró probléma a szomszédokkal" külpolitikai koncepció egyik legnagyobb kihívásává vált. Erdogan miniszterelnök első nyilatkozataiban arra utalt, hogy tárgyalásokat folytatott Aszad elnökkel a széles körű politikai és gazdasági reformok megvalósításának szükségességéről. A török vezetés hitt abban, hogy az Aszad-rendszer a rezsimek túlélésének az arab világban megszokott stratégiájával (gazdasági és politikai reformok) anélkül uralhatja a válságot, hogy annak áldozatává válna.29 Mielőtt Bassár al-Aszadot lemondásra szólította volna fel, Törökország diplomáciai közvetítő tevékenységével próbálta menteni a rezsimet. Ahmet Davutoglu 2011 augusztusában Damaszkuszban folytatott tárgyalásokat, amelyek során megpróbálta a felkelőket és a rezsimet tárgyalóasztalhoz ültetni; a tűzszüneti megállapodást azonban nem sikerült tető alá hoznia. A közvetítésre tett sikertelen kísérleteket követően a török vezetés fokozatosan kihátrált Bassár al-Aszad mögül. Törökország elhatározta, hogy szemben a líbiai eseményekkel, nem a nemzetközi közösség terveit követi majd, hanem maga kezdeményezi és irányítja a folyamatokat. 2011 augusztusában, Isztambulban alakult meg a szíriai felkelőket képviselő Szíriai Nemzeti Tanács (al-madzslisz al-vataní asz-szúrí). Erdogan először 2011 novemberében szólította fel Aszadot a hatalomból való távozásra, majd Törökország szankciókat vezetett be az Aszad-rezsimmel szemben.30 Emellett a szíriai felkelők rendszeresen találkozókat szervezhettek a török városokban. Törökország 2011 őszén kezdte hangoztatni annak a lehetőségét, hogy a török-szíriai határon demilitarizált zónát alakítanak ki a konfliktus elől menekülő civilek számára. Mindebből azonban semmi sem valósult meg. 2012 áprilisában Törökország adott otthont a „Szíria barátai" nevű nemzetközi országcsoport második találkozójának, ahol a legfőbb nyugati államok hangolták össze az érdekeiket a szíriai kérdés rendezése kapcsán. Törökország diplomáciai fronton a szíriai polgárháború rendezésének legfőbb szereplőjévé vált. 66 Külügyi Szemle
