Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet: A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten
A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten a NATO missziójában, amelynek keretében öt török hadihajó és egy tengeralattjáró ellenőrizte a Líbiával szembeni fegyverembargó betartását a Földközi-tengeren, valamint hat F16-OS vadászgép kapcsolódott be a repüléstilalmi zóna ellenőrzésébe.24 Törökország nemcsak a saját állampolgárait menekítette Líbiából, hanem például 2011 áprilisában 250 líbiai sérültet is kihozott Miszurátából, akiket azután Bengázi- ba szállítottak. Davutoglu azonban többször hangoztatta, hogy Törökország pusztán a fegyverzetellenőrzésben és az emberi jogok érvényesítésében vesz részt, de támadó műveletben nem. A dilemma abban rejlett, hogy ha a török külpolitika passzív marad Líbia vonatkozásában, az visszaüthet egyrészt az ország imázsára, másrészt a konkrét török gazdasági és politikai érdekekre is. Ugyanakkor, ha Törökország aktívan beavatkozik, ugyancsak a jó hírnevét kockáztatja, hiszen a katonai szerepvállalásban éppen a neooszmán törekvésekkel kapcsolatos félelmek erősödhetnek meg.25 Mindez magyarázza az ország óvatos részvételét a katonai akcióban. 2011 júliusát követően a török állam jelentős pénzügyi támogatást nyújtott az általa elismert Átmeneti Nemzeti Tanácsnak. 2011 augusztusában a török külügyminiszter Bengáziban tett látogatásán a felkelők számára nyújtandó 300 millió dolláros segélyt jelentett be. Majd 2011 szeptemberében Erdogan arab kőrútjának egyik állomásaként Líbiába is ellátogatott. Törökországot a lassú reakciót követő aktív szerepvállalásban az a reálpolitikai elv és igény vezette, hogy a Kaddáfi-rezsimmel megkötött szerződéseket, beruházásokat az újonnan formálódó rezsim is ismerje el, és esetleg újabb lehetőségekkel tetézze meg. 2012 februárjában az ideiglenes líbiai miniszterelnök törökországi látogatásán Erdogan bejelentette, hogy Törökország képezi ki az új líbiai rendőrséget, illetve segítséget nyújt a szétrombolt kormányzati épületek újjáépítésében. A líbiai miniszterelnök pedig arra biztatta a török vállalatokat, hogy minél hamar térjenek vissza Líbiába. Az óvatos török álláspont tehát Líbia vonatkozásában kifizetődő volt, ugyanis Ankara úgy őrizte meg líbiai gazdasági érdekeltségeit, hogy eközben nem kellett konfrontálódnia nyugati szövetségeseivel sem, illetve az arab közvéleménnyel sem kellett szembefordulnia. Ali Zeidán líbiai miniszterelnök 2013. februári törökországi látogatásán felvetette a pénzügyi kompenzáció lehetőségét azoknak a török vállalatoknak, amelyek 2011-ben biztonsági okok miatt elhagyták Líbiát.26 Mindez tehát arra utal, hogy Törökország sikeresen megőrizte gazdasági és politikai pozícióját az átalakuló Líbiában. Szíria Az arab felkelések által érintett országok közül a Törökország közvetlen szomszédságában fekvő Szíria jelentette a legnagyobb kihívást. A két állam között hagyományosan számtalan feszültség húzódott: többek között a kurdkérdés kapcsán (a PKK szíriai támogatása), a határproblémák (Hatay hovatartozása) miatt, illetve az Atatürk-gátrend- szer felépítése után felmerült vízmegosztási problémák következtében, stb. 2013. tavasz 65
