Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet: A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten
A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten szeptemberében kezdődött arab kőrútjának első állomásán, Kairóban, az elnöki jogköröket gyakorló Fegyveres Erők Legfelsőbb Katonai Tanácsának vezetőjével Mohamed Tantáví tábornokkal folytatott tárgyalásokat. A megbeszélés során megállapodtak arról, hogy a két állam gazdasági és politikai stratégiai megállapodást fog aláírni. A török miniszterelnököt rock sztároknak kijáró üdvrivalgással fogadták Kairóban, ami a legjobb fokmérője annak, hogy az egyiptomi lakosság szimpatizál Törökországnak az arab világbeli növekvő szerepvállalásával. Az egyiptomi-török kapcsolatokban különösen fontos szerepet játszik a palesztinkérdés, illetve Izrael diplomáciai elszigetelésének kérdése. Törökország a kairói izraeli követséget ért támadás kapcsán - amely éppen néhány nappal előzte meg a miniszterelnöki látogatást - annak a véleményének adott hangot, hogy fokozni kell az Izrael Államra nehezedő nyomást, és ellen kell állni a palesztinokat érintő izraeli atrocitásoknak. Ankara már az egyiptomi tüntetések előtti években, különösen a 2010-es gázai incidenst követően, a palesztin ügy elsődleges szószólójává vált, és a palesztinkérdés felkarolásával megnyerte magának az egyiptomi, illetve az arab közvéleményt, miközben korlátozta Kairónak az izraeli-palesztin viszályban betöltött hagyományos közvetítő szerepét. Az egyiptomi politikai átmenet következményei, a Muszlim Testvériség hatalomra kerülése, Törökország számára pozitív folyamat. Mohamed Murszi egyiptomi elnök több beszédében is kiemelte, hogy politikai pártja, a Szabadság és Igazságosság Párt a török AKP mintáját követi. Felmerül azonban a kérdés, hogy közép- és hosszú távon valóban Törökország reálpolitikai érdekeinek megfelelően zajlanak-e az egyiptomi események. Törökország számára ugyanis az „arab tavaszt" követően a közel-keleti hatalmi egyensúlyban bekövetkező változások nem pozitívak. Az ország ugyan valószínűleg továbbra is népszerű marad, azonban elveszíti az elmúlt évek során kialakult szerepét, befolyását az arab világban - mégpedig éppen Egyiptom javára. Az egyiptomi és a török érdekek ugyanis számos ponton eltérnek egymástól: például a palesztinkérdés vonatkozásában Kairónak nem érdeke teljesen felrúgni a kapcsolatait Izrael Állammal, miként azt Törökország tette a 2010-es gázai incidenst követően. Ha Egyiptom az arab reneszánsz keretében visszanyeri közel-keleti pozícióját, az mindenképpen hátrányos a Davutoglu-féle - Törökországot globális hatalomként kezelő - koncepció szempontjából. Miután az „arab tavaszt" követő politikai átalakulás nem zárult le maradéktalanul, nehéz megítélni, hogy Egyiptom valóban visszanyeri-e az arab világban betöltött tradicionális vezető szerepét. 2013. tavasz 63
