Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Egeresi Zoltán: Törökország és a Balkán
Törökország és a Balkán mindez történik úgy, hogy a balkáni országok társadalma egyre öregszik, a gazdasági kivándorlásból fakadó veszteségeket nem tudja pótolni, míg Törökország a lassan csökkenő kivándorlás ellenére is gyarapodik, s biztatóbb korfával is rendelkezik. Gazdasági téren is jelentős eltérés alakult ki. Nehéz ugyan megbecsülni, hogy az 1930-as években hogyan állt a régió államainak gazdasága, azonban valószínű, hogy a háborús pusztítások által keményen sújtott Törökország az elmaradottabb országok közé tartozott. Az igazi „kitörésre" az utóbbi két évtizedben került sor: a Világbank adatai szerint 1990-ben vásárlóerő-paritáson mérve az egy főre jutó GDP Törökországban 4418 dollár volt, ugyanakkor Bulgáriában 5402 dollár/fő, Romániában 5186 dollár/ fő volt. 2011-ben viszont ez az érték már 17.110 dollárra nőtt a törökök esetében.49 A gazdasági előrelépés jól látszik, mivel ugyanebben az évben az egy főre eső GDP mértéke Bulgáriában 14.825, Romániában 15.139, Szerbiában 11.883, Macedóniában pedig 11.258 dollár/fő volt. Ráadásul a török GDP nagysága is többszörösét teszi ki ezen országokénak, s az a tény is Ankara erejét mutatja, hogy a világ 18. legerősebb gazdaságaként (2011) vehet részt a G20 találkozóin. A fentebb vázolt arányok eltolódását követte a gazdasági kapcsolatok elmélyülése is. Az 1990-es évek második felében Ankara szabadkereskedelmi egyezményt kötött Bulgáriával (1998), Romániával (1997) és Macedóniával (1999), 2002-ben Bosznia és Hercegovinával, valamint Horvátországgal. Az AKP-kormánynak az utóbbi években elért nagy sikere a kereskedelmi kapcsolatoknak új lendületet adó egyezmény aláírása 2006-ban Albániával, 2008-ban Montenegróval és 2009-ben Szerbiával.50 A szerződések megkötésének üteme jól mutatja a balkáni kapcsolatok bővülésének dinamikáját és kényszerpályáit. Az 1990-es években a volt jugoszláv térség nagyobbik részével esélye sem volt a kereskedelmi kapcsolatok intézményes bővülésének; erre főleg Románia és Bulgária kínált lehetőséget. A következő hullámot a délszláv válság után rendezett helyzetbe kerülő országok jelentették; az utóbbi években pedig a 2006 után szétváló Szerbiával és Montenegróval lehetett a szerződést megkötni. A Balkánon és Törökországban a 2000-es években zajló gazdasági fellendülés, működőtőke-beáramlás és egymás felé nyitás megteremtette a lehetőséget a kereskedelem bővülésére.51 A válság okozta, rövid ideig tartó visszaesést követően az utóbbi években újra fellendültek a kapcsolatok, a török vállalatok pedig nagy számban jelentek meg a térségben52 - amit a török vezetés igyekszik is támogatni. A török cégek érkezését jellemzően szívesen fogadják. Az elmúlt években nemcsak a gazdasági tanácsosi rendszer épült ki a török külügyi kirendeltségek mellett, de a miniszterelnöki, elnöki látogatások alkalmával üzletemberek hada is megjelenik.53 A látványos beruházások ellenére Törökország egyelőre csak egy a fontos partnerek közül. A balkáni országok alapvetően az Unió és azon belül is Németország felé orientálódnak gazdaságilag: importjuk és exportjuk legnagyobb része jellemzően onnan érkezik, illetve oda irányul. Ugyanakkor hiába történt jelentős növekedés e téren, a 2013. tavasz 47
