Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - OROSZ KÜLPOLITIKA ÉS A POSZTSZOVJET ENERGETIKAI TÉR - Deák András György: Diverzifikáció és integráció a posztszovjet energetikában
Diverzifikáció és integráció a posztszovjet energetikában Deák András György Létezik-e még posztszovjet energetikai tér? osztszovjet térség energetikai értelemben már nem létezik. Önmagában a „szovjet" elé biggyesztett „poszt" előtag is indirekt módon arra utalt, hogy a régiónak a szovjet iparági örökség révén való összetartozása nem feltétlenül tartós. Sőt, amennyiben a posztszovjet nemzeti energiapolitikák közös jellemvonását keressük, leginkább a „posztszovjet" jelző kiküszöböléséről, a kényszerek és a kölcsönös függések arányainak csökkentéséről lehetne beszélni. Tranzitdiverzifikációk, új piacok feltárása, a nemzeti energiapolitikák kialakítása jellemezte a korszakot, beleértve többek között magát Oroszországot is, amely elvileg a leginkább képes lett volna a térség egyben tartására. Voltak, akik óvatos politikával érték el (mint például a kazah vagy az azeri elit), volt, ahol látványos konfliktusok révén történt (mint pl. az orosz-ukrán vagy az orosz-türkmén esetben), de a posztszovjet interdependenciák jelentősége mára drámaian lecsökkent. Több mint húsz évvel a Szovjetunió szétesését követően bizton állítható, hogy a legtöbb meghatározó ponton a térség szuverenitásainak az útja szétvált. Bár az egyes csoportokon belül - és néha között is - megváltozott formában és mértékben fennmaradtak az interdependenciák, de egységes térről már aligha lehet beszélni. A termelők között radikálisan csökkent az infrastrukturális örökségből fakadó tranzitkényszer. Türkmenisztán a frissen megépült kínai gázvezetékén már 2012-ben több mint kétszer annyi gázt exportált Kínába, mint Oroszországba. Azerbajdzsán poszt- szovjet kivitele jelentéktelen (főleg a szomszédos Grúzia kivételével), szinte teljes olajexportja Törökország felé irányul, a 2006-ban átadott Baku-Tbiliszi-Dzsejhán-vezetéken. Oroszország a kilencvenes évek végétől céltudatosan kizárja a tranzitot az olajkereskedelméből, és jelenleg hasonlóképp csökkenti azt a gázkereskedelemben is. Ma már Kazahsztán és Oroszország is rendelkezik távol-keleti vezetékekkel - a késő szovjet időszak iparági tervezésében ez legfeljebb a távoli víziók kategóriájába tartozott. A trendeket vizsgálva megállapítható, hogy az elkövetkező hat-nyolc évben a posztszovjet 2013. ősz 57
