Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - OROSZ KÜLPOLITIKA ÉS A POSZTSZOVJET ENERGETIKAI TÉR - Póti László: "Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan": az orosz külpolitika koncepcionális keretei
Fóti László Az 1997-es és 2000-es stratégia viszonya A 2000-es nemzeti biztonsági stratégia hivatalosan az 1997-es „újraszerkesztett'' változata, azonban a tüzetesebb vizsgálat olyan fontos különbségeket mutat ki, amelyek alapján azt mondhatjuk, hogy az önálló, új dokumentum volt. A benne levő eltérések egyik csoportját valóban az eltelt három évvel kapcsolatos aktualizálások alkotják, de a minőségi különbségek következtében a stratégia mégis újnak tekinthető. Az első ilyen minőségi különbség a biztonságot veszélyeztető tényezők forrásának a megítélése: míg az 1997-es a belső, addig a 2000-es dokumentum a külső tényezőkre koncentrál. A második a markáns Nyugat-kritika megjelenése, a harmadik pedig, hogy a stratégia radikális szemléletváltást hozott az atomfegyver bevethetőségét illetően. Az orosz vezetés már 1993-ban (a katonai doktrínában) lemondott arról a szovjet időkben hangoztatott elvről, hogy nem vet be elsőként atomfegyvert (no-first-use), de az 1997-es stratégia nagyon szűkre szabta a bevethetőség feltételeit: lényegében csak arra az esetre, ha az „Oroszországi Föderációnak mint független államnak a létét veszélyeztetné" egy támadás. A 2000-es dokumentum azonban már úgy fogalmaz, hogy az atomfegyver bevethető, ha Oroszországot vagy szövetségeseit éri támadás, illetve ha a fenyegetés elhárítására alkalmas minden más eszköz sikertelennek bizonyult. A 2009-es nemzeti biztonsági stratégia Az új stratégia igénye Az ezredforduló utáni évek amerikai biztonságpolitikájának lecsengéseként 2003 októberében - bár hivatalosan nem módosították - a védelmi minisztériumban, Putyin jelenlétében ismertetett „Az OF fegyveres erői fejlesztésének aktuális kérdései" c. dokumentummal jelentősen felülírták az orosz biztonságpolitikai felfogást: a katonai erő szerepe felértékelődött, a nukleáris elrettentés nagyobb hangsúllyal szerepelt, a NATO- kritika minden korábbinál élesebbé vált, és megjelent a megelőző csapás doktrínája is. Egy új nemzeti biztonsági stratégia iránti igény hivatalosan 2004. szeptember első hetében, konkrétan a beszláni iskolában zajlott túszdráma közvetlen következményeként hangzott el először, mégpedig Putyin elnök szájából. Ezt azonban nagy csend követte, és csak Medvegyev elnök 2008. június 4-i utasítására álltak neki a megvalósításnak. A végső változat őszre-télre készült el, az elnök viszont - kivárva az Obama- Medvegyev-csúcsot - néhány hónappal később, 2009. május 12-én hagyta jóvá egy rendelettel „Az Oroszországi Föderáció nemzeti biztonsági stratégiája 2020-ig" címet viselő dokumentumot. A stratégia kidolgozásában a Biztonsági Tanács ágazatközi munka- csoportja irányításával az elnöki adminisztráció, a szövetségi körzetek apparátusai, az 42 Külügyi Szemle
