Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - OROSZ KÜLPOLITIKA ÉS A POSZTSZOVJET ENERGETIKAI TÉR - Póti László: "Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan": az orosz külpolitika koncepcionális keretei
Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan Orosz Tudományos Akadémia, valamint más tudományos intézetek és a nagyvállalati szféra képviselői vettek részt. A dokumentum főbb jellemzői A 2009-es, jelenleg is hatályban lévő dokumentum a hivatalos minősítés szerint sem a 2000-es „újraszerkesztett" változata, hanem egy új, önálló stratégia. Ezt jelzi az is, hogy először rögzíti címében az érvényesség időhorizontját (2020), mégpedig összhangban az Oroszországi Föderáció hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlődésének koncepciójával. Új elem, hogy a dokumentum a bevezetőjében egy sor alapfogalmat - nemzeti biztonság, nemzeti érdek, nemzeti prioritás stb. - tételesen definiál. Az új stratégia a 2000-es dokumentumtól eltérő kiindulópontot rögzít: míg az utóbbi két, egymást kizáró nemzetközi tendenciával indít - a multipoláris világ vs. USA dominancia -, addig az utóbbi konstatálja, hogy Oroszország lezárta a válságok időszakát, és egy optimista jövőképet vázol. A világot illetően a globalizációt tekinti a legáthatóbb folyamatnak, és az új erőközpontok kialakulásával - érdekes módon kerüli a multipolaritásra való utalást - „minőségileg új geopolitikai helyzet" létrejöttéről beszél. Az új koncepció első alkalommal legitimálja a legfelsőbb szintű dokumentumban Oroszország energia-nagyhatalmi státuszát, és eddig soha nem tapasztalt nyíltsággal fogalmaz az energiának a külpolitikában játszott szerepéről: „Oroszország erőforráspotenciálja és annak pragmatikus felhasználása kiszélesítette az OF lehetőségeit befolyása megerősítésére a világban". Vadonatúj elemként az energia összefüggésében is értelmezi a fegyveres konfliktus lehetőségét, amikor az olvasható, hogy a nemzetközi politikában hosszú távon nő az érdeklődés az erőforrások iránt, ami „nem zárja ki katonai erő alkalmazását" sem. A biztonságot veszélyeztető tényezők sorából - a 2000-es stratégiával összevetve - látványosan hiányzik az államhatalmi rendszer hiányosságainak problémája, illetve leértékelődött a szervezett bűnözés és a terrorizmus szerepe. A stratégiában megjelenik a rakétavédelmi rendszer kérdése is, amely „lényegesen szűkíti a globális és regionális stabilitás fenntarthatóságát". A pénzügyi-gazdasági világválsággal kapcsolatban a dokumentum érdekes párhuzamot von: hatásaiban a katonai erő nagyszabású alkalmazásával veti össze. Az EU leértékelésének fogható fel, hogy az Unióval foglalkozó rövid bekezdés nem fogalmaz meg új elemeket vagy távlati célokat, csupán az együttműködési mechanizmusok fejlesztését tűzi ki célul, és figyelemre méltó, hogy kerüli az EU vonatkozásában addig használatos „stratégiai partner" kifejezését. A NATO kiemelt problémaként jelentkezik, két konkrét, Oroszország számára elfogadhatatlan fejlemény megemlítésével: az egyik, hogy a szövetség katonai infrastruktúrája közelít az ország határaihoz, a másik a globális funkciók felvállalása (ez eltér 2013. ősz 43
