Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - A POSZTSZOVJET TÉRSÉG ÉS OROSZORSZÁG - Végh Zsuzsanna: Úton az Európai Unió felé - Moldova, a Keleti Partnerség éllovasa
Végh Zsuzsanna Amellett, hogy komoly társadalmi támogatottsága van az orosz orientációnak, maga Oroszország is igyekszik meggátolni Moldova uniós közeledését és magához kötni az országot. Oroszország katonákkal (meglátása szerint: békefenntartókkal) van jelen a transznyisztriai szakadár államban, és a rendezési folyamatban a kezdetektől mediátor funkciót tölt be. Ugyanakkor ez nem egy független közvetítői szerep: Moszkva nem pártatlan a rendezésben, és szerepe van abban, hogy a tiraszpoli vezetés egy kvázi államot tudott kiépíteni a Dnyeszter mentén. Ez egyrészt a politikai, másrészt közvetett és közvetlen anyagi támogatásban nyilvánul meg. Közvetett támogatás, hogy Moszkva nem hajtja be Tiraszpolon az Oroszországból importált gáz értékét - így a becslések szerint Transznyisztria mára már 3,7 milliárd dollárra rúgó tartozás alól mentesül. A költségvetésnek nyújtott közvetlen orosz támogatások egy részét például nyugdíjkiegészítésre tudja felhasználni Tiraszpol.27 Mindez komoly támogatottságot szerez Oroszországnak, nemcsak a politikai vezetés, de a társadalom körében is, ugyanakkor a tiraszpoli vezetés mozgásterét is jelentős kontroll alatt tarthatja. Transznyisztriai jelenlétén keresztül Oroszország közvetetten Moldova külpolitikai választásaira is képes nyomást gyakorolni, azáltal például, hogy akadályozza a konfliktus rendezését. A reintegrációt is zászlajára tűző moldovai kormányzatnak ugyanis azt az üzenetet küldi, összhangban Tiraszpollal, hogy az ország újraegyesítésének ára: Moldovának az eurázsiai (orosz) irány melletti elköteleződése.28 Oroszország ugyanis egy alternatívát is felkínál az EU-val szemben: az Eurázsiai Uniót. Ezt Vlagyimir Putyin 2015-ig létre akarja hozni, de a részletei a mai napig nem világosak. Egyelőre mindössze annyi körvonalazódott, hogy egy Moszkva által irányított vámunió képezné a gazdasági alapokat, míg a legnagyobb vonzerőt az olcsó(bb) gáz jelenti. Tovább erősödött és még nyilvánvalóbbá vált az orosz nyomásgyakorlás, amikor 2012 tavaszán Moszkva Transznyisztriáért (nem a rendezésért!) felelős megbízottnak nevezte ki a korábbi NATO-nagykövetét, Dmitrij Rogozint, akit egyúttal a moldáv- orosz kormányközi gazdasági bizottság elnöki tisztségével is megbízott. A gazdasági kapcsolatok alakítása és a konfliktus kezelése így egy személy kezében összpontosul, ami egyúttal komoly zsarolási potenciált is rejt magában. Moldova ugyanis még mindig igen erős gazdasági szálakkal kötődik Oroszországhoz, egyrészt a külkereskedelem (a moldáv bor és élelmiszeripari cikkek piaca Oroszország), illetve az ott munkát vállaló moldávok révén, másrészt pedig mivel energiaszükségleteit majdnem teljes egészében orosz forrásokból fedezi. Moldova teljesítményének javulását és uniós elismertségének növekedését látva, Moszkva egyre világosabbá tette, hogy az országot változatlanul „közel-külföldje" részének, befolyási övezetének tekinti. A vilniusi csúcshoz közeledve, az utóbbi néhány hónapban, ezek a jelzések igencsak megsokasodtak. Szeptember elején Rogozin több olyan megjegyzést is tett, melyek lényegében gazdasági szankciókkal fenyegették Moldovát, ha tovább halad az EU-val való együttműködés útján. Ilyen üzenet volt az is, hogy amennyiben Moldova aláírja a társulási megállapodást, Oroszországnak felül 30 Külügyi Szemle
