Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - A POSZTSZOVJET TÉRSÉG ÉS OROSZORSZÁG - Rácz András: A belorusz-orosz viszony és a szuverenitás problémája
A belorusz-orosz viszony és a szuverenitás problémája A Gazprom követelése egyértelmű volt: részesedést akart a Jamal vezeték belorusz szakaszát működtető, állami tulajdonú Beltranszgaz vállalatban, hogy csökkentse saját tranzitköltségeit és Minszktől való függését. A Lukasenko-rezsim viszont körömszakadtáig ellenállt, hiszen tisztában volt azzal, hogy a Beltranszgaz a legfontosabb stratégiai eszköze az Oroszországgal való alkudozásban. Az újabb gázkonfliktusra 2006-2007 fordulóján került sor. A csak mérsékelt gázáremelésért cserébe a Gazprom elérte, hogy Belarusz fokozatosan átadja a Beltranszgaz vállalat 50%-át. Lukasenkónak nem volt választása: a magasabb gázárak drasztikusan rontották volna a belorusz ipar versenyképességét, ami veszélyeztette volna a rezsim alapját adó szociális rendszert. A megállapodás azonban csak átmeneti haladékot jelentett: nagyon hasonló eszközök alkalmazásával (alacsony gázár, kiegészítve a belorusz adósság átstrukturálásával) 2011-ben orosz kézbe került a Beltranszgaz maradék 50%-a is.46 Ezzel Belarusz elvesztette az Oroszországgal szembeni legfontosabb stratégiai eszközét. Ráadásul a belorusz gazdasági modell fenntarthatatlansága miatt47 a rezsim folyamatosan újabb és újabb külső források bevonására kényszerül. Ennek egyik lehetőségét a privatizáció jelenti. Bár a rendszer továbbra sem kíván gyors vagy kiterjedt privatizációt végrehajtani,48 a jól működő belorusz vállalatok iránt növekszik a külföldi, döntően orosz tőke érdeklődése. Nemrégiben célkeresztbe került például a világ egyik legnagyobb káliumtermelő vállalata, a Belaruszkali, melyet Szulejman Kerimov orosz oligarcha kíván megszerezni, azonban Lukasenko mereven elzárkózik a cég eladásától.49 Szó van arról is, hogy Moszkva szeretné Roszbelavto néven közös vállalatba integrálni a Minszki Autógyárat (MÁZ) és az orosz KAMAZ-t. És egy sor hasonló megkeresés jelzi az új trendet. Összességében az látható, hogy a belorusz vezetés lassan a vesztfáliai értelemben véve is veszít gazdasági szuverenitásából. Ennek első példája volt a Beltranszgaz vállalat fokozatos, öt év alatt bekövetkezett elvesztése. Figyelembe véve, hogy az orosz gazdasági támogatás továbbra is szükséges a Lukasenko-rendszer stabilitásához, feltételezhető, hogy e támogatásért cserébe Moszkva nemcsak politikai-katonai engedményeket kér majd, de a nyereséges, illetve stratégiai fontosságú belorusz vállalatokban is tulajdonszerzésre törekszik majd. Következtetések A fentiek alapján a tanulmány elején feltett kutatási kérdésekre a következő válaszok adhatók. A függetlenség óta eltelt két évtizedben Belarusz, bár az államiság alapjait tekintve megőrizte a vesztfáliai értelemben vett szuverenitását, az azonban mára mind katonai, 2013. ősz 13
