Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - A POSZTSZOVJET TÉRSÉG ÉS OROSZORSZÁG - Rácz András: A belorusz-orosz viszony és a szuverenitás problémája
Rácz András mind gazdasági téren jelentősen csorbult, és e folyamat várhatóan a következő években is folytatódik. Az Orosz-Belorusz Államszövetség - az eredeti belorusz szándékok ellenére - nem fejlődött szupranacionális entitássá, hanem megmaradt szigorúan kormányközi alapon működő szervezetnek. Ennek fő oka az, hogy Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésével megváltozott afinalité politique-ja: a tervezett, Minszk számára igen előnyös konfödera- tív struktúra helyére a két ország integrációja, lényegében Belarusz Oroszországba történő beolvasztása lépett - ami a belorusz vezetés számára már elfogadhatatlan volt. így az államszövetségnek az integrációkénti mélyülése megrekedt kormányközi szinten, és Belarusz formálisan meg tudta őrizni a vesztfáliai értelemben vett teljes szuverenitását. A katonai biztonság kérdésének vizsgálata azonban megmutatja, hogy valójában ez a szuverenitás korántsem teljes, és egyáltalán nem csak meghívásos, tehát önként vállalt módon csökken. A kétezres évek közepéig Belarusz sikeresen folytatta azt a stratégiát, hogy katonai védelmének egyre nagyobb részét ruházta át Oroszországra, anélkül azonban, hogy saját szuverenitását csorbítani engedte volna. Mivel a kétoldalú katonai együttműködés az Államszövetség kereteiben zajlik, formálisan Minszknek máig megmaradt a vétójoga. Oroszország azonban katonai téren is egyre határozottabb engedményeket kér cserébe azért, hogy továbbra is biztosítja a Lukasenko-rezsim fennmaradásához szükséges gazdasági és pénzügyi támogatást. Mára a katonai biztonság területén is az látszik, hogy csökkenőben van Belarusz vesztfáliai értelemben vett szuverenitása. Az egyébként is súlyos finanszírozási problémákkal küzdő belorusz fegyveres erők lényegében teljes függésbe kerültek Oroszországtól, és a védelempolitikai döntések is egyre inkább Moszkvában születnek. Jól mutatja az alárendelődés valós mértékét a lidai orosz légi- támaszpont terve: ahelyett, hogy együttműködne a katonailag egyre kevésbé hatékony belorusz partnerrel, Oroszország egyszerűen saját csapatait telepíti Belaruszba. A gazdasági szuverenitás vesztfáliai aspektusainak vizsgálata ennél is sötétebb képet mutat. A kulcsfontosságú állami vállalatok fokozatos orosz átvétele ugyanis alapvetően a Lukasenko-rezsim akarata ellenére történik, erre Minszket Moszkvának kényszerítenie kell. A folyamatot a maga teljességében érzékelteti a Beltranszgaz vállalat esete. Ezen a területen tehát Belarusz szuverenitása egyáltalán nem önként, meghívásos alapon csökken, hanem - a krasneri fogalomrendszerben - külső beavatkozás hatására. Ráadásul nem látszik, hogy ezek a folyamatok akár csak lassulnának is, vagy esetleg a visszájukra fordulnának. A Lukasenko-rendszer belső legitimációjának alapját jelentő szociális biztonság fenntartásához elengedhetetlen Oroszország folyamatos külső gazdasági támogatása. Ezért cserébe Belarusz kénytelen egyre komolyabb engedményeket tenni Oroszországnak, mind politikai, mind katonai, mind gazdasági téren, fokozatosan saját szuverenitásának feladására kényszerülve. 14 Külügyi Szemle
