Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - A POSZTSZOVJET TÉRSÉG ÉS OROSZORSZÁG - Rácz András: A belorusz-orosz viszony és a szuverenitás problémája
A belorusz-orosz viszony és a szuverenitás problémája orosz elnökkel szemben is érvényesíthette volna az akaratát a testületben, nem beszélve a valójában egyre gyengébb és betegebb Jelcinről. így megvalósulása esetén a közös állam alapvetően Lukasenko akarata szerint működhetett volna. Még olyan vélemény is szárnyra kapott, hogy Lukasenko azt fontolgatta, hogy „meghódítja a Kremlt": a közös állam kereteit kihasználva elindul a 2000-es orosz elnökválasztáson.21 Természetesen a belorusz elnöknek ezekkel a szándékaival orosz oldalon is tisztában voltak, így a mélyebb orosz-belorusz integrációt Jelcin bizalmasainak többsége erősen ellenezte - legfőképpen a roppant befolyásos volt miniszterelnök-helyettes és privatizálási megbízott, Anatolij Csubajsz. A neoliberális közgazdász elit és az orosz oligarchák többsége szintén az integráció ellen volt. Annak érdekében, hogy a projekt biztosan ne valósulhasson meg, 1997 áprilisában Jelcin el is távolította a Lukasenkóval erősen szimpatizáló külpolitikai főtanácsadóját, Dmitrij Rjurikovot.22 Az orosz ellenállást a politikai okok mellett gazdasági tényezők is motiválták. A Lukasenko-rendszer ugyanis, cserébe az általa folytatott oroszbarát külpolitikáért, óriási bevételekre tett szert a különböző orosz támogatásokból (olcsó olaj és földgáz, reexport lehetősége stb.). Ezek segítségével Belarusz a kilencvenes évek második felében nemcsak hogy el tudta kerülni a recessziót, de jelentős növekedésre is képes volt.23 A vámunió lehetővé tette, hogy a belorusz gazdaság hozzáférhessen az orosz piachoz, Moszkva politikai okokból tömegesen vásárolta a belorusz ipar termékeit, sok esetben azok minőségétől függetlenül is.24,25 Erre alapozva a Lukasenko-rendszer fenn tudta tartani a szovjet időszak szociális biztonságát, amibe beletartoztak a magas nyugdíjak, a közel teljes foglalkoztatottság, az ingyenes egészségügyi ellátás és felsőoktatás, stb. Éppen ez a kiszámítható, stabil szociális biztonság adta és adja a Lukasenko-rezsim legfontosabb belföldi legitimációját. Azonban a „belorusz politikai-társadalmi modell" csak Oroszország gazdasági támogatásával működik.26 Moszkva számára folyamatos veszteséget jelentett a Belaruszba pumpált pénz, ám a jelcini időszakban a belpolitikai feszültségek megakadályozták, hogy Oroszország érdemben képes legyen változtatni ezen a viszonyon. Az Orosz-Belorusz Államszövetséget létrehozó szerződést 1999 decemberében írták alá. Ez a dokumentum újabb intézményeket irányzott elő: Legfelsőbb Államtanács, Minisztertanács, számvevőszék és kétkamarás államszövetségi parlament, amelynek alsóházát közvetlenül választották volna. A szerződés fő célként a közös gazdasági térség létrehozását és az egységes jogrendszer kialakítását tűzte ki, szorosan koordinált kül- és védelempolitika folytatása mellett. A tervek között szerepelt egy államszövetségi alkotmány elkészítése is.27 Ez a dokumentum összességében már a valódi, részben szupranacionális állami integráció irányába mutatott volna. Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésével azonban jelentős változások kezdődtek Oroszországban. Az új, fiatal, erőskezű és dinamikus elnök elszánta magát az orosz2013. ősz 7
