Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - A POSZTSZOVJET TÉRSÉG ÉS OROSZORSZÁG - Rácz András: A belorusz-orosz viszony és a szuverenitás problémája
Rácz András belorusz viszony átalakítására is. Putyin erősen ellenezte mind a Lukasenko-rezsim gazdasági potyautas magatartását, mind pedig az integrációs folyamat eredeti formáját. Utóbbi helyett többször kinyilvánította, hogy az egyre szorosabb orosz-belorusz együttműködés valódi célja csak egy egyesített állam létrehozása lehet, egységes kormányzás alatt.28 Putyin azt javasolta, hogy 2003 májusában rendezzenek mindkét államban népszavazást az egyesítésről, decemberben válasszák meg a közös parlamentet, 2004-ben pedig vezessék be az orosz rubelt mint közös valutát.29 Moszkva tehát átalakította volna az államszövetségi projekt finalité politique-ját: szupranacionális entitás létrehozása helyett Belarusz néhány éven belül lényegében beolvadt volna Oroszországba, természetesen orosz vezetés alatt. Ezek után a fehérorosz elnök kénytelen volt feladni a Kreml meghódítására irányuló terveit és helyettük az orosz nyomással szembeni ellenállásra koncentrálni. Valerij Karbalevics belorusz szakértőt idézve: „már nem a farok csóválta a kutyát", és a két ország eltérő politikai súlya teljes mértékben érzékelhetővé vált.30 Nem meglepő módon, Lukasenko teljes mértékben ellenezte az integrációt, mivel az saját hatalmát veszélyeztette volna: elnökből lényegében régiós kormányzóvá fokozta volna le. így felháborodottan utasította vissza Putyin ajánlatát azzal, hogy a javaslat megfosztaná Belaruszt a szuverenitásától.31 A krasneri terminológia alapján ebben az esetben Lukasenko országa mind a négyféle - tehát a belföldi, az interdependens, a nemzetközi jogi és a vesztfáliai értelemben vett - szuverenitását veszélyben érezhette, hiszen az orosz javaslat elfogadása szó szerint a független Belarusz megszűnését jelentette volna. Mindezek következtében az államszövetségi integrációs projekt fejlődése 2002- ben lényegében leállt. Az intézményi mélyülésre nem került sor, nem jött létre sem a szövetségi parlament, sem a bíróság, sem a számvevőszék, és nem készült el a közös alkotmány sem. Viszont az Államszövetség korábban, még 1996-ban létrehozott kormányközi intézményei léteznek és működnek - például a közös költségvetésből évről évre finanszíroznak olyan projekteket, amelyek mindkét államnak érdekében állnak (pl. kutatás-fejlesztés, infrastrukturális fejlesztés, kulturális rendezvények, stb.) -, és az adja a bilaterális orosz-belorusz katonai együttműködés keretét is. Ám a jelen formájában mindezekkel együtt sem több egy kormányközi szervezetnél, amelyben mindkét tagállam teljes mértékben megőrizte a szuverenitását, és nem ruházta azt át a közös intézményekre. A meglévő intézmények csak konszenzusos alapon tudnak döntést hozni - más megfogalmazásban: mindkét országnak vétójoga van. Nem teljesen valósult meg a közös gazdasági térség sem. A projekt alakulásával szembeni növekvő orosz elégedetlenséget mutatta, hogy az 1995-ben létrehozott vámunió néhány évvel később működésképtelenné vált, és részben visszaállt a vámellenőrzés (a harmadik országokból származó termékek vonatkozásában). Nem sikerült bevezetni a közös valutát, és nem valósult meg a kereskedelmi tarifák és szabályozások 8 Külügyi Szemle
