Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - A POSZTSZOVJET TÉRSÉG ÉS OROSZORSZÁG - Rácz András: A belorusz-orosz viszony és a szuverenitás problémája
A belorusz-orosz viszony és a szuverenitás problémája ám független Belarusian Institute for Strategic Studies (BISS), amelynek jól képzett, fiatal, dinamikus kutatói magas színvonalon vizsgálják a belorusz politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedést. A külpolitikával foglalkozó kutatók közül kiemelten említhető Dzianis Melyantsou és Alakszej Pikulik. A BISS jelenteti meg évről évre a rendkívül jól használható Belarusian Yearbook című kiadványt.8 A magyarul elérhető szakirodalom, Belarusz viszonylagos hazai ismeretlensége miatt, szegényesebb. Sz. Bíró Zoltánnak a FÁK-térség intézményi átalakulásáról szóló kiváló cikke jól használható a modern belorusz külpolitika intézményi kereteinek felméréséhez.9 A lengyel keleti politika ismert hazai kutatója, Lagzi Gábor több írásában is foglalkozott Belarusszal, elsősorban lengyel szemszögből, mint ahogy tette azt - főként energiabiztonsági szempontból - Deák András György is.10 A fiatalabb generáció tagjai közül főleg Végh Zsuzsannának a Keleti Partnerséggel kapcsolatos tanulmányait érdemes forgatni, amelyek rendszeresen kitérnek Belarusz helyzetére is. Zimmerer Gábor pedig az orosz-belorusz viszonyról írt a Grotius hasábjain.11 A belorusz-orosz közös állam létrejöttéről és fejlődésének korai szakaszáról igen részletes összefoglalást ad magyar nyelven Radvánszky András.12 Az Orosz-Belorusz Államszövetség és a szuverenitás kérdése Az államközi viszonyok között szinte egyedülálló az Oroszországi Föderáció és Belarusz között létező különös integráció, az Orosz-Belorusz Államszövetség. Érdemes tehát egy kicsit közelebbről is megvizsgálni ezt az entitást. A Szovjetunió felbomlását követően mindkét állam tagja lett a Független Államok Közösségének (csak hab a tortán, hogy a FÁK szülőhelye a Belaruszban lévő Belovezsszkaja Puscsa). A szovjet időszakból örökölt gazdasági, infrastrukturális, kulturális és emberek közötti kapcsolatok miatt sosem merült fel komolyan, hogy a frissen függetlenné vált Belarusznak szakítania kellene Oroszországgal. Még a vérmesebb belorusz nacionalisták is csak az intézményesített politikai együttműködést utasították el, míg a többi szférában a korábbi kapcsolatok megőrzését szorgalmazták. Oroszország és Belarusz szorosabb bilaterális együttműködése 1995-ben kezdődött, a két állam közötti kölcsönös barátsági, jó szomszédsági és együttműködési megállapodás aláírásával. Már ebben a dokumentumban is szó esett a gazdasági együttműködésük elmélyítésének lehetőségéről, beleértve ebbe az áruk, a személyek, a tőke és a munkaerő szabad áramlását.13 Természetesen akkoriban ez nem volt több, mint egy, az átalakulás turbulens folyamatait övező illúzió, mégis jól mutatja a korabeli gondolkodást. A megállapodás kulcsfontosságú volt Oroszország számára, mert lehetővé tette, hogy Moszkva továbbra is fenntartsa két, belorusz területen működő katonai támaszpontját.14 Még ugyanebben az évben aláírták a vámunió létrehozásáról szóló 2013. ősz 5
