Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - MAGYAR-TÖRÖK KAPCSOLATOK - Hóvári János: A 21. századi Törökország új utakon
A 21. századi Törökország új utakon Hóvári János K étezer-tizenkettő augusztus elsején kezdtem meg nagyköveti szolgálatom Ankarában, 2012. október 9-én adtam át megbízólevelem Abdullah Gül elnöknek. A magyar-török kapcsolatok rendszerében az elmúlt fél évben a legfontosabb esemény Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök hivatalos magyarországi látogatása volt, 2013. február 4-5-én. A kormányfők budapesti találkozója új lendületet adott a két ország közötti átfogó és régi időkre visszanyúló kapcsolatoknak. Törökország ma a magyar külpolitika egyik legfontosabb délkeleti partnere, s együttműködő társa a „keleti nyitás" politikájában. Hazánk pedig a török külpolitikában olyan kapcsolati rendszert testesít meg, amelyben a megújulásnak és az új tartalmak megjelenésének régi, sőt történelmi hagyománya van. Ennek vezérlő erejét a kölcsönös érdekeken túl a két ország közötti viszony szívélyessége is adja: a két nép barátsága és az ősi időkbe visszanyúló kapcsolatai mindkét országban a nemzeti öntudat fontos tartalmi elemét jelentik. Az államaink közötti, hozzávetőlegesen 2 milliárd dollár értékű áruforgalom jelentős, de elmarad attól, amit adottságaink és képességeink biztosítani tudnának. Az áruforgalom növelését mindkét fél fontos feladatának tartja. A két ország döntéshozói számára egyértelmű, hogy Törökország hazánk számára délkeleti irányban meghatározó orientáció, s kapcsolatot biztosít Ázsia számos vidéke felé. Ugyanakkor Magyarország igen fontos logisztikai szerepet tölt be Törökország közúti kapcsolati rendszerében Európa gazdasági magja, Németország felé. Budapest és Ankara egyaránt érdekelt abban, hogy a Nyugat-Balkánon az atlantista és az euroatlantista politikai orientáció meghatározó legyen, s erre alapozottan a konfliktusok kora a térségben lezáródjon vagy legalább nyugvópontra jusson. A magyar-török külügyi és egyéb konzultációkon, illetve tárgyalásokon rendre visszaköszön az, hogy a magyarok és a törökök a 18. század elejétől többnyire közös célokért harcoltak; az egymás ellen vívott egykori háborúk olyan történelmi tények, amelyeket mindkét oldalon ismernek, de nem gondolják, hogy azoknak bármilyen mai politikai vonatkozásuk lenne; a két nép közötti ősi nyelvi rokonság pedig olyan elem, amely jelen van mind a magyarok, mind a törökök történeti önazonosságtudatában, illetve nemzettudatában. 2013. tavasz 3
