Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Pócza Kálmán: Emlékezetpolitika - Múltfeldolgozás és történelemtudomány Németországban (Hettyey András)
Németország és a múlt (Pócza Kálmán: Emlékezetpolitika - Múltfeldolgozás és történelemtudomány Németországban. Budapest: Attraktor, 2011.) Telen sorok írójának véleménye szerint minden szociológiai kutatásnál, adathalmaz- I nál vagy felmérésnél jobban jellemzi egy adott társadalom érettségét az, ahogyan a I saját történelmét értelmezi és értékeli. Nem könnyű ugyanis, sőt, nagyon is nehéz Telismerni és vállalni a múltban elkövetett hibákat, és ugyanígy nem könnyű szembenézni a kudarcokkal, amelyekért gyakran mindenkit felelőssé teszünk, csak saját magunkat nem. Nem csak Magyarországon látunk erre számos példát. A múlttal való szembenézést ugyanakkor gyakran megnehezítik a politikai élet szereplői, akik rövid távú érdekeiknek alárendelve értelmezik a történelmet, meggátolva ezzel a tisztánlátást és a minden társadalom számára létfontosságú „történelemértelmező konszenzus" megtalálását, vagyis az adott nép múltjának legfontosabb csomópontjairól kialakított össztársadalmi közös álláspontot. (E konszenzus természetesen nem jelenti azt, hogy mindenkinek ugyanazt kellene gondolnia a múlt eseményeiről, de igenis kijelöli a főbb értelmezési kereteket és határokat.) Hazánkban nemcsak a közelmúlt történelméről, vagyis az 1945 óta bekövetkezett eseményekről nincs mindig konszenzus (gondoljunk a Kádár-korszak vagy a rendszerváltás megítélésére), hanem az idestova hetven éve megszűnt Horthy-korszakról, Károlyi Mihályról és Tisza Istvánról sem, sőt a még régebbi dualizmus korának megítéléséről sincs egyetértés a társadalom széles rétegeiben - különben nem lennének népszerűek az olyan összeesküvés-elméletek és félremagyarázások, amelyek a népnyúzó Habsburgokról, a magyarokat 1956-ban áruló módon cserbenhagyó nagyhatalmakról és egy előre megrendezett és eljátszott rendszerváltásról szólnak. Természetesen más, szerencsésebb sorsú országokban sincs minden fontos történelmi kérdésben teljes konszenzus, még Németországban sem, ahogy azt Pócza Kálmán Emlékezetpolitika címet viselő rövid műve (nevezhetjük talán nagyesszének is) igazolja. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója arra vállalkozott a mintegy 100 oldalas eszmefuttatásában, hogy a német történetírás áttekintésén keresztül megmutassa, hogyan birkózott meg a német társadalom a múltjával, különösen a nácizmus értelmezésével. A szerző a kezdőpontot Leopold von Ranke munkásságánál helyezi el, de megjegyezi, hogy természetesen már korábban, a 18. század folyamán elkezdődött a „történelemmel foglalkozás intézményesülése". A Ranke által bevezetett forráskritikai módszer mellett a szerző azt emeli ki a nagy történész munkásságából, hogy a köztör- téneti-külpolitikai vonal szinte kizárólagossá tételével mintegy száz évre meghatározta a német történetírást, amelyben így a többi országhoz képest „a társadalomtudományi 2013. nyár 187