Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Környei Ágnes: Az Európai Unió a nemzetközi kulturális együttműködésben
Környei Ágnes Természetesen kritika is éri az EUNIC-ot. Főleg a kisebb nemzetek képviselői érzik úgy, hogy a hálózatot a brit, a német és a francia tagok túlságosan dominálják, amelyek persze nemcsak a legnagyobb tagállamok intézményei, de a legkiterjedtebb intézeti hálózattal is rendelkeznek. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ugyan ezek a nagy kulturális intézetek együttműködnek és „európai frontot" alkotnak, de a feladatuk mindenekelőtt saját nemzeti kultúrájuk és nyelvük támogatása. Viszont az is tény, hogy a kisebb államoknak ez a hálózat szélesebb földrajzi jelenlétet biztosít, mint ami egyébként módjukban állna; több lehetőségük van forrásokhoz jutni, és így potenciálisan nagyobb a hatásuk, láthatóságuk. Az EUNIC két szempontból is többletet jelent, meghaladja a jelenlegi rendszert. Egyrészt a hálózat hasznot tud húzni az uniós delegációk vagy intézmények társfinanszírozásából, másrészt képes az egyéni tagállami kezdeményezéseket kollektív európai kulturális vállalkozássá transzformálni. Ugyanakkor intézményi szempontból tanulságos az észak-európai példa. Az öt északi ország aktív kulturális együttműködést28 tudott kiépíteni úgy is, hogy különböző modelleket követnek. A dán (11) és a finn (16) kulturális intézetnek több országban van irodája, s főleg Észak-Európában vannak jelen, míg Svédországnak29 és Norvégiának30 nincs nemzetközi kulturális intézeti hálózata. Érdekes kezdeményezés a 2004-ben Rámalláhban megnyitott német-francia közös kulturális intézet. Létrehozását a Goethe Intézet és az Institut Framjais mellett az EU is segítette anyagilag, valamint az Arte TV-állomás.31 Rámalláh egy viszonylag kis város (huszonötezer fős), keresztény gyökerekkel, ahol méretéhez képest nagy kulturális élet zajlik: különböző országokból származó muszlimok és keresztények élnek itt együtt, egy többé-kevésbé liberális társadalomban. Az egykoron konfliktusokkal terhelt francia-német viszony ma már példaértékű, és különlegesen tanulságos lehet ebben a régióban. Mindkét ország képviselői világossá tették, hogy nemcsak nemzeti kultúrájukat, de az „európai kultúrát" is képviselni kívánják Rámalláhban. A szervezés és az adminisztráció terén megnyilvánuló nemzeti különbségek nehézségeivel küzdve egyelőre az erők egyesítéséig jutott a folyamat. Kétségtelen, a közös intézet révén jobban el tudnak jutni célcsoportjukhoz, olyan programokat tudnak szervezni, amit korábban nem tudtak. Ilyen például a Goethe Intézet által indított könyvtárbusz projekt, amelynek keretében Jeruzsálem, Ciszjordánia és a Gázai övezet iskoláit járják, és könyveket kölcsönöznek ki olyan gyerekeknek, akik az iskolában német vagy francia nyelvet tanulnak. Az intézményi struktúra terén a nemzetközi verseny fokozódik, egyre több állam növeli kulturális jelenlétét külföldön. Dél-Korea például a koreai nyelv és kulturális csere támogatására 2015-ig 150 Sejong Király Intézet32 felállítását tervezi. Jelenleg 90 intézményt tartanak fenn, elsősorban az Egyesült Államokban és Japánban, de szeretnék a délkelet-ázsiai jelenlét növelését is elérni (talán a koreai „új hullám" jelenségére alapozva, amely a popkultúra, a film és a TV terén tapasztalható Ázsiában), és Európában is nagyobb láthatóságra törekszenek. Dél-Korea globális szereplőként pozícionálja 170 Külügyi Szemle
