Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Marján Attila: Az európai föderalizmus kérdésének néhány gazdasági és politikai aspektusa
Az európai föderalizmus A pontos elhatárolás érdekében az EU válságkezelésének kontextusában a gazdasági föderalizmust a közös gazdasági kormányzási szabályok, intézmények és eszközök (gazdaságpolitikai koordináció, monetáris unió, bankunió, euróköt vények, közös pénzügyminiszter) együtteseként határozzuk meg. A fiskális unió fogalmát pedig a szakirodalomban alapvetően a föderális és a tagállami szint közti transzfer- és funkciómegosztási rendszerre alkalmazzuk. Az uniós válságkezelés kontextusában a közös költségvetés tervezett kialakítása tartozik ide. A „fiskális föderalizmus" kifejezés a föderális berendezkedésű, tengerentúli angolszász országok közgazdasági, közpénzügyi irodalmából indult útjára. Európában, illetve alapvetően az Európai Unió kontextusában a föderalizmus helyett inkább a szubszidiaritás kifejezést használják.4 A fiskális föderalizmus kutatása a különböző kormányzati szinteknek az adóztatás, a szintek közti transzferek, támogatások és alapszolgáltatások területén megvalósuló kompetenciamegosztására irányul. Eleinte olyan kérdésekkel foglalkozott, mint az adókoordináció, az adóverseny, de a későbbiekben olyan témák is hozzáadódtak, mint a kormányzati segélyprogramok és a különböző kormányzati szintek költségvetés-politikai felelőssége és viszonyrendszere.5 A fiskális föderalizmus fogalma vertikális megközelítésű, vagyis a különböző kormányzati szintek érdekeire, interakcióira, munkamegosztására és hatalmi viszonyaira fókuszál. A közpénzügyi irodalom egyik alapműve6 szerint a kormányzatnak három fő feladata van: az allokáció (a gazdaság hatékony működésének elősegítése, a piaci kudarcok kiküszöbölése), a redisztribúció (a társadalom számára elfogadhatatlan jövedelmi és esélybeli különbségek felszámolása) és a stabilizáció (a gazdaság tartós és fenntartható növekedésének biztosítása). Wallace E. Oates véleménye szerint7 a stabilizáció egyértelműen a lehető legmagasabb szintű kormányzat feladata, hiszen egyedül annak a kezében csoportosul annyi erőforrás, amely már hatásos politikát tehet lehetővé. A rediszt- ribúciót az alsóbb kormányzatok ellenérdekeltsége miatt szintén centralizálni kell. Az allokációs funkció bizonyos része azonban alacsonyabb szintre telepíthető: a területileg elhatárolható (helyi) közjavak előállítását és a helyi externáliák kezelését területileg kisebb kormányok kezébe lehet adni.8 A kormányzati transzferek többféle formát ölt- hetnek -.feltétel nélküli; feltételes (meghatározott feladatra); valamint a támogatott által az adott feladatra elköltött pénz nagyságától függő méretű transzfer. A transzferek forrása és a különböző kormányzati szintek számára a funkcióik ellátásához szükséges eszközök alapja az adó. Az adózás természetszerűleg decentralizált egy föderális rendszerben. A fiskális föderalizmus legfontosabb hatékonyságmérője az adózás decentralizálásának minősége. Az optimálisan decentralizált adó meghatározásakor általában Richard A. Musgrave megosztási szabályait9 használják, amelyek szerint a középső és különösen az alsó szintű kormányzatoknak kellene adóztatniuk mindazokat az adóalapokat, amelyek csak kevéssé mobilak. A progresszív személyi adót azon kormányzati szintre kellene telepíteni, amely a leghatékonyabban képes az 2013. nyár 131
