Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Marján Attila: Az európai föderalizmus kérdésének néhány gazdasági és politikai aspektusa
Marján Attila adott személy összes jövedelmét adóztatni. A redisztribúció érdekében bevezetendő progresszív adóztatásnak alapvetően központinak kell lennie, akárcsak a stabilizációs szempontokra is figyelemmel lévő adóbevételeknek. Azokat az adóalapokat, amelyek meglehetősen egyenlőtlenül oszlanak meg az egyes alsóbb szintű kormányok között, szintén központilag kellene adóztatni.10 Minden kormányzati rendszerben, különösen egy fiskális föderalizmusban, a központi kormányzat alatti szintek a megosztott funkcióikhoz és a működésük stabilitásához transzfereket kapnak a központi (szövetségi) kormányzattól. Ezek szükségessége mellett az alábbi indokok szólnak:- A vertikális pénzügyi egyensúlytalanság, a fiskális hiány (fiscal gap) megszüntetése. A központi kormánynál általában a kiadási igényt meghaladó adóbevétel koncentrálódik, míg a helyi kormányzatoknál fordítva. Ezt a vertikális egyenlőtlenséget számolja fel a kormányzatközi transzfer.- A túlcsordulási hatás (spill over) internalizálása. A központi kormánynak támogatnia kell az olyan helyi szolgáltatások ellátását, amelyek a másutt lakók számára is hasznot jelentenek (például oktatás, egészségügy, közlekedés, környezetvédelem stb.).- A minimális szolgáltatás fenntartása. A külső gazdasági hatás egyik speciális esetének tekinthető, ha az önkormányzat azt a minimális ellátást sem nyújtja, amelyet pedig az egységes nemzetgazdaság működése megkövetelne.- A fiskális különbségek (net fiscal differences) csökkentése. Az egyes kormányzatok helyzete nem azonos: egyeseknél több erőforrás, magasabb adóalap áll szemben a közjószág iránti ugyanakkora igénnyel. Ez megengedi számukra, hogy a helyi polgároknak alacsonyabb adó mellett is ugyanazt a minőségű ellátást nyújtsák, de ez káros migrációhoz vezet. Ennek megakadályozása érdekében lehetővé kell tenni minden önkormányzat számára, hogy (elvileg) ugyanazon fiskális feltételek mellett szolgáltathasson. Az amerikai kormányzati gyakorlat azt mutatja, hogy a tagállami és a helyi kormányzatok alapvető funkciója a lakosság szolgáltatásokkal való ellátása, míg a központi kormányzat legfontosabb szerepe a redisztribúció.11 A fenti elméleti összefoglalóból látszik, hogy az Európai Unió esetében - az uniós szintű költségvetés minimális mérete (a GDP 1 százaléka) miatt - eléggé kérdéses fiskális föderalizmusról beszélni, legalábbis annak a szakirodalomban elterjedt értelmezésében. Az EU-tagállamok adózási önállósága (szuverenitása) gyakorlatilag teljes körű, az adózási kérdésekben még ma is egyhangú szavazással születnek a döntések. Az Unióban nincsen föderális adó, a közös EU-költségvetés bevételi forrása alapvetően tagállami hozzájárulás. A fentieknek megfelelően, alig léteznek központi transzferek. Akadnak, akik az EU kohéziós politikáját és agrárpolitikáját tekintve egyfajta fiskális föderációnak tekintik az Európai Uniót,12 de a központitól a tagállami szint felé irányuló transzferek volumene valójában mégiscsak rendkívül alacsony, továbbá ezek a transzferek (főképp az agrárkifizetések) nem igazán felelnek meg az anticiklikus transzferfunkciónak. 132 Külügyi Szemle
