Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Marján Attila: Az európai föderalizmus kérdésének néhány gazdasági és politikai aspektusa
Marján Attila integráció eddigi történetének másik nagy dilemmája, amely szintén központi eleme a föderalizációs diskurzusnak, hogy miként lehetséges úgy nemzeti hatásköröket nemzetek feletti szintre delegálni, hogy közben a döntéshozatal demokratikus legitimitása biztosított legyen. A gazdasági és fiskális föderalizmus általános megközelítése A gazdasági és fiskális föderalizmus kifejezésnek nincs egyértelmű definíciója a szak- irodalomban, és konkrétan nem meghatározott a gyakorlatban sem. A kétféle föderalizmus ráadásul nem egymásnak megfeleltethető fogalmak. A fiskális föderalizmus alapvetően az adóztatásnak és az újraelosztásnak a központi és a helyi szint közötti megosztásával kapcsolatos gyakorlat leírására vonatkozó fogalom. Az Európai Unió rendkívül speciális helyzetben van e tekintetben. Egyrészt nincs központi, EU-szintű adóztatás, sőt az adószabályok harmonizációja is fejletlen, ráadásul az adózási kérdésekben még a lisszaboni szerződés (a továbbiakban: Szerződés) után is egyhangú szavazást igényelnek az EU-szintű döntések. Másrészt az EU- ban gyakorlatilag alig van költségvetési redisztribúció, hiszen a közös költségvetés az uniós GDP-nek mindössze 1 százaléka. Ezért fiskális föderalizmusról a szakirodalomban elterjedt értelemben nem beszélhetünk. Viszont amiatt, hogy az EU-ban a válság kitörése óta nagy ütemben folyik a gazdaságpolitikai koordináció megerősítése (fiskális paktum, hatos csomag stb.) és a bankszektor közös felügyelet alá vonása, valamint a politikai deklarációk szintjén egy erős gazdaságpolitikai unió kiépítése, a politikai víziók szintjén pedig egy eurózónabeli költségvetés, egy európai pénzügyminiszter, az eurókötvények létrehozásának szorgalmazása, igazolt a gazdasági föderalizmus említése. További zavaró elem, hogy az angolszász szóhasználatban elterjedt fiskális (fiscal) terminológia (fiscal compact, fiscal surveillance, sound fiscal policy, sőt még az eurózóna tervezett büdzséjét is fiscal capacity-nek hívják hivatalosan) az EU kontextusában alapvetően a gazdaságpolitikai koordináció, illetve a tagállamok költségvetési fegyelme erősítésének a témakörébe tartozik, nem pedig az adózás kérdésére vonatkozik. Az uniós összefüggésben gyakran használt fiskális unió tehát nem a szakirodalomban általában fiskális föderalizmusként definiált kategóriába esik alapvetően, hanem a gazdasági föderalizmus irányába tett lépésnek számít. A pénzügyi válság kialakulásának elméleti alapja az a tény, hogy az európai Gazdasági és Monetáris Uniót (GMU) csupán monetáris közösségként hozták létre, fiskális elemek nélkül. Ennek felismeréseként jöttek létre a GMU-t kiegészítő, kormányközi megállapodásokon alapuló, válságkezelő fiskális eszközök, mint az EFSF vagy az ESM. A jövőben a közös kötvénykibocsátás a GMU strukturális hiányosságai kezelésének jól működő eszköze lehetne, és alapját jelenthetné egy fiskális uniónak. 130 Külügyi Szemle
