Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kiss J. László: Politika és percepció: magyar és osztrák (kül)politika az átalakulás éveiben (1988-1991)
Politika és percepció csupán a kapcsolatok adott formájának a megőrzéséről, hanem azok új rendszerének a létrehozásáról van szó. A magyarok elfogadták azt az álláspontot, hogy Ausztriának az EGK-hoz való közeledése nem annyira politikai kérdés, mint alapvetően gazdasági szükségszerűség.32 Az MSZMP KB Külügyi Osztályának egy belső anyaga - az SPÖ külügyi titkárára hivatkozva - meglehetősen józan elemzést nyújtott Ausztria valódi motivációiról. Az elemzés megértőén utalt arra, hogy az integrációs tagság nélkül az osztrák kivitel jó kétharmadát jelentő közös piaci exportra termelő/szállító cégek az 1992-ben hatályba lépő belpiaci rendelkezések következtében kedvezőtlen helyzetbe kerülnének, és az osztrák keleti kereskedelem (Osthandel) mintegy 10 százalékos részesedése e világgazdasági térvesztés kompenzálására nem lenne képes. Az anyag szerzője megállapította továbbá, hogy az osztrák iparnak a belpiachoz való közeledése több lehetőséget biztosít ahhoz, hogy Bécs a strukturális változások folyamatát meggyorsítsa, és nagyobb alkalmazkodással a hatékonyságát növelje. Az elemzés azt prognosztizálta, hogy a bővülő közösség fejlődésében nagy valószínűséggel lefékeződik a szupranacionális irány, ám ezzel együtt több lehetőség adódik arra is, hogy a semlegesség és a kelet-nyugati kapcsolatok különböző érdekei és gyakorlati megoldásai egy multicentrikussá váló közösségben érvényre jussanak.33 Az a tény, hogy Ausztria elkötelezett volt a keleti nyitás politikája mellett, jól megmutatkozott az Egyesült Államokkal való konfliktusában. Semleges államként Ausztria csak vonakodva vett részt a COCOM-lista embargópolitikájában, amely arra irányult, hogy megakadályozza a keleti tömb államainak a fejlett technológiához való hozzáférését, és így - a technológiaimport mint reformpótlék útjának elvágásával - a valódi reformok irányába egyengesse az utat, továbbá elejét vegye a nyugati technika keleti katonai célú felhasználásának. Az 1980-as évek elején az Egyesült Államok azzal fenyegette az osztrák acélipart, hogy az Ausztriába irányuló fejlett technika exportját leállítják, amennyiben a COCOM-lista előírásait nem teljesítik. Ebben az időben az osztrák acélipar állami nagyvállalatai versenyképességének növelése érdekében azok megújítása volt a napirenden, és tartani lehetett attól, hogy a magas színvonalú technikához való közvetlen hozzáférésük megnehezül vagy akár lehetetlenné is válhat. Ezért a szociáldemokrata vezetésű osztrák kormány vonakodva ugyan, de végül mégis késznek mutatkozott arra, hogy az előírásokat teljesítse. Különösen jellemző volt az a megfogalmazás, ahogyan Peter Jankowitsch, az SPÖ vezető politikusa az aktív semlegesség osztrák külpolitikája és a NATO-államok külpolitikája között határvonalat vont: Bizonyos, hogy Ausztriának a szovjet befolyási zónában lévő államokkal és magával a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatainak természete nagyon különböző volt attól, ahogyan a nyugati katonai tömbhöz tartozó államokhoz fűződő kapcsolatait felfogta és folytatta. Ausztria tartózkodott sok olyan intézkedés végrehajtásától, amelyet a hidegháború következtében ez utóbbi 2013. nyár 113
