Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kiss J. László: Politika és percepció: magyar és osztrák (kül)politika az átalakulás éveiben (1988-1991)
Kiss }. László államok gazdasági területen hoztak annak érdekében, hogy a Keletet gyengítsék és elszigeteljék, ezzel szemben a nyitás és a normalizálódás politikáját követte.34 Nem véletlen, hogy a Kreisky-korszak külpolitikáját a Nyugattól és a Kelettől való egyenlő távolság politikájaként tartották számon, és az osztrák Ostpolitikról mint a keleti kommunistákkal fenntartott appeasement politikáról beszéltek.35 A magyar-osztrák kapcsolatok lényegi sajátossága abban rejlett, hogy az érdekek és az intézmények az egyetértés magas fokát mutatták. Ezek között érdemes megemlíteni: a geostratégiai helyzet azonosságát; a kisállamként az azonos, illetve hasonló „súlycsoporthoz" tartozást; az európai kapcsolatok irányaiban és súlypontjaiban való megfelelést. Továbbá az uniós teljes tagság elérésének közös célját és azt a hitet, hogy a katonai tömböket egy összeurópai biztonsági rendszer válthatja fel. Végül, de nem utolsósorban a két állam között kifejlődött jószomszédi kapcsolatok bővülő és stabilizálódó területét. Ezzel szemben a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok áruszerkezete meglehetősen komor képet tükrözött. Az e relációk fejlődési koncepciójával foglalkozó elemzés egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy gazdasági területen a két állam között „félgyarmati állapotok" uralkodnak: a magyar exportforgalom 85 százalékát ugyanis félkész termékek és alapanyagok alkották, míg a gépipari termékek exportjának aránya csupán 3 százalékot ért el, és ezen nem sokat változtatott a kooperációs kapcsolatok növekvő száma sem, mivel azok a legtöbbször olcsó bérmunkán és nem a fejlett együttműködési formákon alapultak.36 A „percepció percepciója", avagy a magyar átalakulás percepciói Az 1988 és 1991 közötti időszakban az osztrák politika magyar percepciója sok tekintetben a magyar belpolitikai változások osztrák percepciójával kapcsolódott össze. A magyar diplomaták rendszeresen tudósítottak arról, hogy miképpen ítélik meg az osztrák politikusok és a média az itteni fejlődést. Az osztrák percepciót folyamatosan egy sajátos ambivalencia alakította: egyfelől az osztrák politika pártoktól függetlenül elkötelezett volt abban, hogy a többpártrendszerhez vezető úton a demokratikus változásokkal összefüggő folyamatokat támogassa, másfelől azonban az aggodalmak abban a tekintetben mindig jelen voltak, hogy a belpolitikai fejlődés kiszámíthatatlan módon ellenőrizhetetlenné válik. Andreas Khol, az Osztrák Néppárt tagja és az Európai Demokratikus Unió (EDU) titkára a Magyarországon végbemenő változások ütemét úgy ítélte meg, hogy az aggodalomra ad okot, és bármilyen furcsának is tűnhetett, a nemzeti konszenzus terén elért eredményeket tekintve - a sztrájkok és a sorozatos tüntetések ellenére - azt hangsúlyozta, hogy a lengyelországi fejlődés előbbre tart, mint a magyar.37 Számos olyan 114 Külügyi Szemle
