Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kiss J. László: Politika és percepció: magyar és osztrák (kül)politika az átalakulás éveiben (1988-1991)
Kiss ]. László a folyamatok egy olyan összetett külpolitikai környezetet jelentettek, amely az osztrák külpolitika kiigazítását és revízióját követelte meg. Számos területen a hidegháború jól ismert koordinációs rendszere felbomlott. Ausztria a változások geopolitikai metszéspontjában helyezkedett el, és mint ilyen, mind Keleten, mind Nyugaton a kihívások egy sorával nézett szembe. A nyugati peremhelyzet és ezzel Ausztria hagyományos közvetítő, diplomáciai szolgáltató szerepe elveszítette geopolitikai alapját, és a megosztottság megszűnésével a közép-európai szubrégió középpontjában újonnan kialakult szerepe egy új geopolitikai napirend meghatározását tette szükségessé. Ausztria számára legalább két, egymással szorosan összefüggő kérdés fogalmazódott meg: az, hogy miként lehet a felgyorsult geopolitikai változásokból hasznot húzni, ám ezzel egyidejűleg az is, hogy miként lehet a gyors változásokat a stabilitás követelményeivel összhangban ellenőrizni. 1989 márciusában Thomas Klestil, az osztrák külügyminisztérium főtitkára, a Horn Gyula magyar külügyi államtitkárral folytatott beszélgetése során kijelentette, hogy az osztrák hídfunkció elveszítette geopolitikai alapját: „Senki nem akar a hídon élni!" Klestil kifejtette továbbá, hogy Ausztria egy új Európában csak akkor tehet eleget a feladatának, ha társadalmilag, politikailag és gazdaságilag szilárdan a Nyugathoz kapcsolódik. Azaz az ország a korábbi közvetítő szerepét csak az Európai Közösségek (EK) szilárd alkotórészeként őrizheti meg.18 A magyar diplomaták számos jelentésükben azt a kérdést vizsgálták, hogy az európai integrációs folyamat miként érintheti Ausztria szomszédsági politikáját, és arra a következtetésre jutottak, hogy a két pilléren, a szomszédságpolitikán és az Európa- politikán nyugvó osztrák külpolitikát a koncentrikus körök elméletének alkalmazása váltja fel. Ennek a politikának a középpontjában az EK-tagság, középső körében a kelet-európai államokkal való együttműködés kialakítása állt, míg a külső kör a világ más államaihoz fűződő kapcsolatokra vonatkozott. Az osztrák külpolitika tudatosan arra irányult, hogy a kis államok képesek legyenek arra, hogy külpolitikai játékterüket bővítsék, és megakadályozzák az amerikai-szovjet kapcsolatoktól való egyoldalú függőségüket. Az 1980-as években ez az osztrák külpolitika nem állt távol a magyar külpolitika percepcióitól. Egy meglehetősen elterjedt vélemény szerint Magyarország az 1980-as években a keleti tömbön belül a „nyugatosodás úttörőjének" számított, a külpolitikáról mint „sikerágazatról" beszéltek, ahol a változás az „előre való menekülés" stratégiájának értelmében már a tényleges „rendszerváltás" előtt megkezdődött. Az MSZMP „külpolitikája" az évtized kezdete óta növekvő érdeklődést tanúsított a nyugati szociáldemokrácia irányába,19 és a hivatalos külpolitika területén is szaporodni kezdtek az ideológiai tömbpolitikával szemben a pragmatikus érdekpolitika jelei. Erről tanúskodott Magyar- ország 1982. évi belépése a Világbankba és a Nemzetközi Valutaalapba, s nem kevésbé az 1980-as évek közepének „kárkorlátozó" magyar külpolitikája, amely a tömbön belüli 108 Külügyi Szemle
