Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kiss J. László: Politika és percepció: magyar és osztrák (kül)politika az átalakulás éveiben (1988-1991)
Politika és percepció szolidaritással szemben a „kis hidegháború" feltételei között a kelet-nyugati kapcsolatok folytonosságának adott elsőbbséget (mikrodétente). A közép-hatótávolságú rakéták körüli vita miatt ugyan megszakadt a szovjet-amerikai párbeszéd, ám Magyarország ennek ellenére a nyugat-európai politikusok egy sorát fogadta. Az „európaizálódás", valamint az „európai szolidaritás" hangsúlyozása a magyar külpolitika szótárában egy „kis ország" individuális törekvéseinek a szinonimájává vált.20 Ausztria tekintetében a bilaterális megbeszélések visszatérő toposza volt az az aggodalom, hogy a status quo lehetséges változásai és az előre nem látható geopolitikai dinamika következtében Bécs veszélyeztetve látja kedvező külpolitikai helyzetét és a regionális stabilitás egészét. A bécsi magyar nagykövet 1990-ben arról számolt be, hogy a magyar változásokat Ausztriában nagy szimpátiával fogadják ugyan, azonban attól is tartanak, hogy a reformok megvalósítása még a legkedvezőbb feltételek mellett is feszültségeket és konfliktusokat hozhat magával. Az ilyen és ehhez hasonló értékelések szerint a gazdasági helyzet és az etnikai feszültségek kiéleződése az egész régió destabilizálódásához vezethet.21 Nem volt kétséges, hogy az osztrák politikusok aggodalmait a növekvő magyarországi munkanélküliség és az infláció, valamint a Magyarország és Románia közötti etnikai konfliktusok táplálták. Egy diplomáciai vacsorán Friedhelm Frischenschlager, az osztrák Szabadságpárt (FPO) frakciójának vezetője arról számolt be, hogy pártja nagy figyelemmel, de egyúttal aggodalommal követi azokat a magyar kijelentéseket, amelyek a semlegességi opciónak adnak elsőbbséget, és a finn utat tartják a követésre méltó példának. Frischenschlager egy szélesebb alapon álló véleménynek adott hangot, amikor arról beszélt, hogy az európai stabilitásnak a status quón és az (egyre alacsonyabb szinten álló) erőegyensúlyon kell alapulnia. Ha valaki ez ellen tesz, akár Nyugaton, akár Keleten, akkor egy beláthatatlan következményekkel járó, felelőtlen politikát folytat - fejtegette az osztrák politikus.22 Az osztrák politikai élet képviselői attól is tartottak, hogy a közép- és kelet-európai változások felgyorsult dinamikája, nem utolsósorban az NDK politikai rendszerének eróziója, valamint az EK bővítésére irányuló erőfeszítések hátrányosan fognak hatni országuk aktív semlegességi politika által fémjelzett pozícióira. Ezért az osztrák diplomácia összehangolt akcióival azon fáradozott, hogy a csatlakozási tárgyalásokat Brüsszellel olyan gyorsan nyélbe üsse, ahogy az csak lehetséges, és lehetőség szerint elhárítsa annak a veszélyét, hogy Bécs a geopolitikai változások vesztese legyen. Alois Mock az említett finnországi előadásában arról is beszélt, hogy a katonai tömbök feloszlatásával Ausztria többé már nem lesz határvidék, hanem az új Európa központi területévé válik, azaz Bécs a geopolitikai változások nyertese lesz.23 Az 1989-1991 között - elsősorban Magyarországon és Fengyelországban - felgyorsult politikai változások mértéke sok tekintetben meglepetésként érte Ausztriát: azok esélyeit a Kelet-Európához fűződő kapcsolataiban sok tekintetben nem is volt képes 2013. nyár 109
