Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecsényi Lajos: A szembenállástól a kiegyezésig. A magyar-osztrák viszony a megbékélés útján (1959-1970)
A szembenállástól a kiegyezésig a megnyugtató helyzet létrehozása érdekében.124 Toncic külügyminiszter egy osztrák újságíró kérdésére viszont világosan megfogalmazta, hogy ez az aknák teljes eltávolítását jelenti.125 Egyetértés alakult ki abban is, hogy magyar kezdeményezésre hozzanak létre egy magas szintű állandó vegyes bizottságot, amely folyamatosan kidolgozza az együttműködésre vonatkozó javaslatokat. A tárgyalások, úgymond mellékes hozadéka volt a katonai attasék cseréjéről szóló megállapodás, amely a kölcsönös bizalmon alapuló, rendszeres kapcsolatok kiteljesedését jelentette.126 Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés centenáriumán, ünnepélyes külsőségek közepette lezajlott látogatást mindkét fél kellő udvariassággal készítette elő. A Magyar- országra látogató első „nyugati" miniszterelnököt, Klaust és feleségét a Keleti pályaudvaron a Rákóczi-induló hangjai mellett, népviseletbe öltözött lányok virággal köszöntötték, a pályaudvar előtti téren pedig üdvözlő tömeg várta. Rövid beszélgetésre fogadta őt az MSZMP székházában Kádár János is. Klaus előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, országjáró kőrútján látogatást tett a Bábolnai Állami Gazdaságban, Esztergomban felkereste a székesegyházat, a Keresztény Múzeumot és megtekintette a várásatásokat. A Mátyás-templomban misén vett részt (miként a szovjetunióbeli útja során Tbilisziben is), ahol a katolikus püspöki kar nevében Brezanóczy Pál prépost köszöntötte őt. Mindszenty neve nem hangzott el.127 Klausra mély benyomást tett a magyarországi látogatás, a közös történelem emléke (amire többször is hivatkozott), Budapest látványa, a vendégszeretet, a Mátyás-templomban a tömeg által énekelt Himnusz.128 A kancellár látogatását a Politikai Bizottság és a minisztertanács számára készített beszámolóban a várakozásnak megfelelőnek értékelték; ezt erősítette meg Komócsin Zoltán a Központi Bizottság előtti jelentésében is. Különösen jelentősnek ítélték, hogy az, első „nyugati" kormányfői találkozóként, növelte az ország nemzetközi tekintélyét, és megnyitotta az utat a további magas szintű tárgyalások felé. A magyarok számára jelentős presztízsnyereségként, nemzetközi tekintélyerősödésként minősítette a látogatást a Budapesten állomásozó diplomaták véleménye alapján Simon Koller nagykövet, aki azonban némi szkepszissel hozzáfűzte: kérdés, hogy az elért eredmények vajon realizálódnak-e Ausztria számára.129 Az osztrák sajtó - a szocialista lapok kivételével - általában pozitívan értékelte a tárgyalásokat, noha a Néppárt egyes vezetői elhamarkodottnak tartották a budapesti utat, mivel az anélkül valósult meg, hogy megszűnt volna a „vasfüggöny", illetve Mindszenty elhagyhatta volna az amerikai követséget. Röviddel a látogatás után egy vezető újságíró a televízióban Klaus egész keleti politikáját kritika tárgyává tette, mondván: Moszkvában és Budapesten keresi Európát, noha az európai út a Közös Piac felé vezet.130 Az Arbeiter Zeitung a vízumkényszer megszüntetését hiányolta, de általában is kevesellte az eredményeket, s bírálta a Kádárnál tett látogatást is.131 A vezető polgári napilap, a Die Presse Budapestre küldött tudósítója sikeresnek ítélte ugyan a 2013. nyár 89
