Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecsényi Lajos: A szembenállástól a kiegyezésig. A magyar-osztrák viszony a megbékélés útján (1959-1970)
Gecsényi Lajos lehet.83 A külügyminiszterek és a delegációk szűk körű és plenáris ülésein, a szakértők albizottságaiban felmerült az osztrák és a magyar külpolitika számos kérdése, a bilaterális kapcsolatok fejlesztése. A magyar fél kisebb-nagyobb súlyú témák sorát vetette fel, szóba került a gazdasági együttműködés kibővítése (az árucsere liberalizálása, a legnagyobb kedvezmény elve, a volumen emelése, áramcsere, hitelfeltételek javítása, műszaki-tudományos egyezmény, az államosított ipar és a magyar vállalatok kooperációja), a családegyesítés problémája, a budapesti követségi épület ügye, a turizmus, a Mindszenty-ügy, további egyezmények előkészítése és természetesen a határkérdés. Ez utóbbit illetően Péter János megismételte a régi magyar álláspontot, mely szerint a határon lévő műszaki zár magyar belügy, de - miként Kádár is - sejteni engedte, hogy történhetnek változások.84 Valamennyi megbeszélésen utaltak a közös történelmi múltra, s Péter János ebből kiindulva, váratlan fordulattal - egy két évvel későbbi külügyi háttéranyag fényében: feltételezhetően szovjet biztatásra85 - felvetette a közép-európai országok (Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria) szorosabb együttműködésének lehetőségét, amit Kreisky általánosságban üdvözölt, de sajtóértekezletén világossá tette, hogy nem gondol egy új csoportosulásra, egy Duna-blokkra a Varsói Szerződés, a NATO és a semlegesek mellett.86 A magyar Külügyminisztérium, figyelemmel Péter János bécsi meghívására, több mint 50 pontban összegezte a tárgyalásokon felvetett témákat, amelyek lényegében egy hosszú távú programot rögzítettek.87 Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának szervezésében Kreisky előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémia felolvasó termében, a Politikai Bizottság határozata értelmében a Párttörténeti Intézet, az ENSZ Társaság, a Központi Bizottság agitációs-propaganda és külügyi osztályai, a Kulturális Kapcsolatok Intézete munkatársai előtt. Ebben a budapesti látogatást mérföldkőnek nevezte a két ország kapcsolatában, ámde nem mulasztotta el hangsúlyozni, Josef Klaus kancellárt idézve, hogy mindez úgy megy végbe, hogy Ausztria kitart ideológiai és demokratikus elkötelezettsége mellett.88 Kreisky budapesti útja valóban meghatározó volt. Lezárta a két ország közötti alapvető ellentéteket, szabályozta azok további kezelését, jelentősen hozzájárult a bizalom erősítéséhez, ha nem is szüntette meg valamennyi problémaforrást. Kétségtelenül emelte a kádári külpolitika tekintélyét, hiszen nem egy nyugati ország a magyar-osztrák viszonyt valamiféle értékmérőnek tekintette az enyhülési politika megítélésében.89 Összességében új irányokat nyitott, amelyek pontos kimunkálása és realizálása a következő esztendőkre maradt. A központi pártlap, a Népszabadság, napról napra címlapon, fényképes tudósításokban számolt be a program fontosabb részleteiről, majd szerkesztőségi vezércikkben tért vissza a látogatás eredményeire. Pozitív jelzők tömegével illette a megbeszéléseket, mi több, eufórikus hangulatban a jövőre vonatkozóan „százezres tömegek" közvetlen kapcsolatáról, a két nép tömeges méretű közeledéséről, egymásra találásáról vizionált.90 82 Külügyi Szemle
