Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecsényi Lajos: A szembenállástól a kiegyezésig. A magyar-osztrák viszony a megbékélés útján (1959-1970)
Gecsényi Lajos kis lépések" megkerülhetetlensége. Noha az Országgyűlés decemberi ülésén Sík Endre külpolitikai tájékoztatója és Kádár János hozzászólása még számos váddal illette Ausztriát a jószomszédi viszony kialakításának elhúzódásáért, Kádár mindehhez hozzátette, hogy ez a viszony különleges jelentőségű, mert „itt kellene a gyakorlatban nekünk is valahogyan realizálnunk egy szocialista állam és egy kapitalista állam nemcsak békés egymás mellett élését, hanem jószomszédi viszonyát". Ennek megfelelően Magyarország, minden gáncsvetés ellenére, igenis nagyon jószomszédi viszonyt fog kialakítani Ausztriával.40 Vélhetően ennek a jelzés értékű kijelentésnek a következménye volt, hogy a magyar követ 1961. január elején átadta a bécsi külügyminisztériumban az oly rég óta aktuális határegyezmények tervezetét. Igaz, februárban, amikor a magyar külügyi kollégium ismét napirendre tűzte a magyar-osztrák kapcsolatokra vonatkozó irányelvek megvitatását, a megbeszélés konklúziójaként Péter János még mindig csupán addig ment el, hogy formailag „pozitív" szemszögből összegezte a kapcsolatok alakulását.41 Május végén, Púja Frigyes Bécsben tett villámlátogatása alkalmával azonban Kreisky külügyminiszter ismételten nyomatékosan kifejtette, hogy a kapcsolatok javításának alapfeltétele a valós nyugalom a határon, ami nem csupán az összeütközések megakadályozását, de a viszonyok normalizálását is jelenti. Ennek szellemében kívánatosnak tartotta a határegyezményről szóló tárgyalások mielőbbi megkezdését.42 A kijelölt bizottságok a korábbiakhoz képest példátlan gyorsasággal, már 1961 júliusában meg is kezdték a tervezetek megvitatását. A magyar belső helyzet ellentmondásosságát, a rendezéssel kapcsolatosan eltérő belügyi és külügyi elképzeléseket azonban misem mutatta jobban, mint az a tény, hogy közvetlenül a megbeszélések előtti napokban Mörbischnél (Fertőmeggyes) egy, az aknamezőn súlyosan megsérült (de osztrák területre átkerült) asszonyt és gyermekét a magyar határőrök géppisztolyok fedezete alatt vittek vissza Magyarországra. Az eset nemcsak az osztrák sajtóban váltott ki elemi felháborodást,43 de Alfons Gorbach kancellár is fontolóra vette a határügyi tárgyalások felfüggesztését, amitől csak a megegyezést szorgalmazó diplomaták, Kreisky és Wodak politikai igazgató rábeszélésére tekintett el.44 Ilyen közjáték után az osztrákok még mindig nem tartották elérkezettnek az időt ahhoz, hogy parafálják a gyorsan tető alá hozott két egyezményt: a határjelekről és a határ újra kijelöléséről szólót. Július 22-én Harald Gödel követ jegyezte rá a külügyminisz- tériumi ügyiratra, hogy a parafálást Kreisky rendeletére, technikai okokra hivatkozva, határozatlan időre napolják el. Egy belső feljegyzésben ezt azzal indokolták, hogy a magyarok propagandára használnák fel a megállapodásokat, és nemzetközileg „jó magaviseletük" bizonyítékaként mutatnák fel.45 A legkényesebb ügyben, a rendkívüli határesemények kivizsgálására alakítandó vegyes bizottság létrehozásáról szóló egyezménytervezetben pedig csak több mint fél esztendő múltán sikerült megállapodni.46 Kreisky egy 1961 végén tartott sajtókonferencián (nyugatnémet tudósítók kérdésére 76 Külügyi Szemle
