Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecsényi Lajos: A szembenállástól a kiegyezésig. A magyar-osztrák viszony a megbékélés útján (1959-1970)
A szembenállástól a kiegyezésig nyomatékosan hangsúlyozta az osztrák belpolitikai szempontok, a közvélemény hangulatának fontosságát a magyar kapcsolatok alakításában. Ezzel ismételten nyilvánvalóvá tette, hogy bármily következetesen is törekszik a bilaterális viszony rendezésére Magyarországgal, a bonyolult belpolitikai helyzetet (amely a két nagy párt, a polgáriak és a szocialisták törékeny koalícióján nyugodott) nem hagyhatja figyelmen kívül.47 1962. február 20-án az MSZMP Politikai Bizottsága tekintette át a két ország viszonyát. A KB külügyi osztálya által készített előterjesztés, nem hallgatva el a gazdasági, a kulturális és sport, valamint az idegenforgalmi területeken elért eredményeket, alapjában a régi sérelmeket hangoztatta.48 A vitában azonban Kádár János - kétségkívül a szovjet részről változatlanul fontosnak tartott enyhülési politikának megfelelően - olyan új módon beszélt a témáról, amely addig szokatlan volt a magyar külpolitikában. Félretéve a magas szintű politikai kapcsolatok megteremtésére vonatkozó korábbi követeléseket, vádaskodásokat, az ismételt kezdeményezések fontosságát hangsúlyozta, és rámutatott a politikai, gazdasági, diplomáciai, kulturális kapcsolatok szélesítésének lehetőségére. Bírálta a Külügy- és a Belügyminisztérium, valamint a Központi Bizottság külügyi osztályának az Ausztriát érintő kérdésekben vallott nézetei közötti (meg nem nevezett) eltéréseket. Végül, meglepő módon, éles bírálattal illette a KB külügyi osztályát, amiért az az osztrák kommunisták kérésére az osztrák pártvállalatokkal történő gazdasági kapcsolatépítést szorgalmazza.49 Mindez előrevetítette az olyan osztrák kezdeményezések fogadásának lehetőségét, mint a szocialista Josef Lentsch tartományfőnök vezette burgenlandi küldöttség soproni látogatása 1962. március 17-18-án, akik - a szövetségi külügyminisztérium tudta nélkül - Sebes István követ meghívására érkeztek, hogy kötetlen megbeszélését folytassanak a magyar diplomatákkal.50 Ennél is fontosabb volt, hogy 1962 májusában Julius Raab, az előző évben lemondott szövetségi kancellár, a Szövetségi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke - noha várható volt, hogy az osztrák sajtó élesen kritizálni fogja - Franz Körinek kamarai főtitkár, Lentsch burgenlandi tartományfőnök, továbbá minisztériumi és tartományi főtisztviselők társaságában az első Budapesti Nemzetközi Vásár megnyitására a magyar fővárosba utazott. A küldöttségre nehezedő nyomás miatt több parlamenti képviselő lemondta az utat.51 Újságírók előtt Bruno Pittermann alkancellár nyomatékosan hangsúlyozta ugyan Raab utazásának jelentőségét, de hozzátette, hogy a magyarosztrák kapcsolat rendezését nem lehet egy csapásra elérni, előbb (miként azt egy évvel korábban Kreisky is megfogalmazta52) Románia és Lengyelország van soron. O is csak ígérni tudta magyarországi látogatását.53 Raab viszont a vásár osztrák pavilonjában üdvözölte az odalátogató magyar vezetőket, élükön Kádár Jánossal, akivel nemcsak kezet fogott, de koccintott is. Személyében, még ha a gazdasági élet képviselőjeként is, az osztrák politika egyik meghatározó, nemzetközileg elismert személyisége törte meg a kádári Magyarország elleni sokéves bojkottot.54 Kétségkívül „hangulatjavító" gesztus volt a magyar fél felé, hogy a forradalom melletti kiállása miatt sokszor támadott 2013. nyár 77
