Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecsényi Lajos: A szembenállástól a kiegyezésig. A magyar-osztrák viszony a megbékélés útján (1959-1970)
A szembenállástól a kiegyezésig varsói és belgrádi utazásai azt jelezték ugyan, hogy a nyitás elkezdődött, de az úti cél változatlanul nem Budapest volt.29 Hamarosan kiderült, hogy Hruscsov széles körű visszhangot kiváltott ausztriai látogatása (június 30.—július 8.) semmiféle változást nem hozott a magyar-osztrák viszonyban. Sebes István (aki előzetesen maga is nyomatékosan kiemelte a szovjet szerepvállalás fontosságát) így összegezte a véleményét: „eddigi értesülésem szerint a Hruscsov-látogatás folyamán a tárgyalásokon nem került szóba Ausztriának Magyar- országhoz való viszonya, de ha szóba került volna - az egész látogatás légköre, a Hruscsov elvtárs által képviselt politikai irányvonal olyan volt, hogy egy szemrehányási politika ebbe nehezen beilleszthető lett volna."30 Nyilvánvalóvá lett, hogy a szovjeteknek más prioritásai vannak az Ausztriával kapcsolatos elképzeléseikben (elsődlegesen annak az európai gazdasági integrációhoz történő csatlakozásának megakadályozása). A magyarokkal szembeni elvárásuk (miközben Bécsben és Budapesten a magyar diplomaták folyamatosan tájékoztatták őket az aktuális kérdésekről) - nem volt több, mint hogy azok „a szovjet politika farvizén" (Simon Koller osztrák követ megfogalmazása) haladva képviseljék a közös érdekeket. Továbbá „nyomásgyakorlás" az európai közösséghez történő csatlakozási szándékkal szemben, határozott fellépés a (nyugat)német kapcsolatépítés ellen. Talán a magyar politika csalódásával összefüggésben, 1960 augusztusától, szinte bosszúhadjáratként, ismét megsokszorozódtak a magyar részről elkövetett határ menti fegyveres provokációk és az azokkal kapcsolatos jegyzékváltások, kormánynyilatkozatok, kiújult a sajtóháború. 1960. augusztus 6-án Várbalog határában - vélhetően egy állambiztonsági akció keretében - emberrablásnak álcázva, provokációs céllal áttettek egy fiatal leányt a határon,31 augusztus 21-én a határőrök Féltoronynál (Halbturn),32 majd november 28-án Szentmargitbányánál (Sankt Margarethen) rálőttek a szolgálatot teljesítő osztrák vámőrökre.33 A magyar hatóságok egyik esetet sem ismerték el. Az osztrák külügy szeptember 23-án kelt jegyzékében felszólította magyar partnerét, hogy vonja vissza a határon a tűzparancsot, és helyezze hátrább az aknazárat. Az intézkedések azonban várattak magukra.34 A Népszabadság október elején cikksorozattal tért vissza a várbalogi ügyre, megismételve a régi rágalmakat a kémügyekről,35 az osztrák vámtisztviselők határsértéseiről. December 6-án a lap a szentmargitbányai lövöldözés kapcsán azzal vádolta az osztrák hatóságokat és a sajtót, hogy koholmányaikkal és rágalmaikkal tönkre akarják tenni az országnak a kapcsolatai javításában elért eredményeit.36 Az osztrák sajtó hasonló hangnemben válaszolt.37 Ez az általános légkör, a különböző szintű látogatásokkal, hullámzó, de összességében nem csökkenő kereskedelmi forgalommal,38 szerényen erősödő idegenforgalommal, mind több tudományos és kulturális rendezvénnyel, másrészt határkonfliktusokkal, diplomáciai jegyzékváltásokkal,39 kölcsönös sajtótámadásokkal egyaránt tarkított időszak még jó ideig tartott, ám egyre nyilvánvalóbbá vált a „pozitív tartalmú 2013. nyár 75
