Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: A bécsi követség története a két világháború között
A bécsi követség története a két háború között miközben a magyar mezőgazdaságot, valamint az osztrák ipart az a gond fojtogatta, hogy termékfeleslegét nem tudja eladni. A követség munkájának másik súlyponti feladata annak segítése volt, hogy az 1927-től (az említett „örök barátsági" szerződés nyomán) elmélyülő magyar-olasz együttműködésbe az osztrák fél is megbízhatóan bekapcsolódjék. A nagypolitika e programot 1929-től tette reálissá, s a szorosabbá vált viszonyból a misszióra értelemszerűen igen sok munka hárult. A nyugdíjba vonult Ambrózyt 1933 elején Nelky Jenő váltotta fel. Az ő múltja is a közös külügyi szolgálatba kalauzol minket, mentalitása azonban nem elődjével, hanem az új miniszterelnökkel, Gömbös Gyulával rokonítja. Nelky a Gömbös-csoport tagja volt, a miniszterelnök bizalmából került a bankgassei palota élére. A korabeli magyar-olasz kapcsolatoknak nem csupán politikai, hanem ideológiai tartalma is volt, s az osztrák politika - abban a reményben, hogy ekképpen elkerülheti a Hitler barna birodalmához történő kényszerű csatlakozást - szintén hasonló irányba formálódott. Nelky lendületesen és az elvárásoknak megfelelően működött, alig több mint másfél esztendő múltán - magánéletének fordulata miatt - mégis kénytelen volt elhagyni állomáshelyét. Az történt ugyanis, hogy jugoszláv nővel kívánt házasságra lépni, ezt pedig a magyar Külügyminisztérium szigorú belső rendje, biztonsági szempontjai nem viselték el. Nelky Jenő mégis a házasság mellett döntött, és ezért a diplomáciai pályának búcsút kellett mondania. Nyugdíjazása után azonban nem volt akadálya annak, hogy a Magyar Rádióban találjon állást. Báró Apor Gábor, a Külügyminisztérium politikai osztályának, a külpolitika formálása szempontjából kulcsfontosságú részlegének addigi vezetője lett Nelky utóda. Misszióvezetése azonban nem bizonyult hosszú életűnek, mert néhány hónap múlva, 1935 áprilisában visszatért Budapestre, hogy a külügyminiszter helyettese - korabeli szóhasználattal: állandó helyettese - legyen. Utóda - és egyben az általunk tárgyalt korszakban az utolsó követi rangú diplomata - Rudnay Lajos lett. O szintén a közös külügyi szolgálatban, annak a konzuli ágán kezdte pályafutását. Azon külügyi tisztviselők meglehetősen széles táborába tartozott, akiknek a diplomata karrier előtt a magyar Külügyminisztérium tárta szélesre az ajtót. Bécsbe kerülését részben szintén magánéletének fordulata magyarázza. Korábban Szófiában volt követ, ahol elvált, hogy feleségül vehesse - átmenetileg, amint csípősen terjesztették - Habsburg Albrecht férjeket cserélő korábbi hitvesét. Az Anschluss előtti évek voltak ezek, amikor már Bécs kétségbeesetten próbált az 1934-ben aláírt római jegyzőkönyvek formálta olasz-osztrák-magyar együttműködésbe kapaszkodni. Mussolini nagyhangú támogatási ígéretei azonban nem leplezhették el azt a tényt, hogy az abesszíniái kaland után Róma egyre inkább Berlin uszályába került, a magyar külpolitika pedig - bármennyire is tisztában volt azzal, hogy az Anschluss megvalósulása Magyarország számára is veszedelmeket rejteget - a területi revíziós törekvések csapdájában a Berlinhez fűződő viszonynak tulajdonított 2013. nyár 65
