Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Szigetvári Tamás: Törökország gazdasági átalakulása és külgazdasági expanziója
Szigetvári Tamás A 2001-es válság következményeit Kemal Dervi§ gazdasági miniszter irányítása alatt, az „Erős gazdaság program" keretében igyekeztek kezelni.8 A program átláthatóvá és racionálissá kívánta tenni a török gazdaságirányítást.9 A Török Nemzeti Bank megszüntette árfolyam-szabályozását, a török líra árfolyama szabadon lebegővé vált, ami nagyobb mozgásteret biztosított a nemzeti banknak az infláció csökkentésére.10 A pénzügyi szektor szabályozása a bankrendszer sérülékenységét csökkentette.11 A költségvetési és monetáris fegyelem szigorításával, valamint a privatizáció felgyorsításával megkezdődhetett az addigra szinte kezelhetetlenné váló államadósság csökkentése,12 amihez a több mint harminc milliárd dollár bevételt jelentő, felgyorsított privatizáció is hozzájárult. A reformok megvalósítását segítette az IMF kibővített hitelkerete,13 de alapvető elem volt az EU részéről erősödő politikai támogatás14 és a 2002-ben hatalomra került mérsékelt iszlamista párt, az AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) elsöprő választási győzelme is, amely hosszú idő után egypárti, erős kormányzatot tudott létrehozni.15 A válságkezelés eredményei kétségkívül meggyőzőek voltak. A gazdasági növekedés 2002 és 2007 között tartósan magas, 6 százalék feletti tudott maradni, a kezelhetetlen - olykor 100 százalékot is meghaladó - inflációt sikerült egy számjegyűre csökkenteni. A stabilabbá váló gazdasági környezet - és nem kis részben a javuló EU-csatlakozási perspektívák - következtében a kilencvenes években még szinte elhanyagolható meny- nyiségű külföldi működőtőke-beáramlás évi 10-20 milliárd dollárra nőtt. A tőkebeáramlás mellett rövid távon a valutaleértékelés is növelte az export verseny- képességét, amely nemcsak termékstruktúrájában, de a célországokat tekintve is diverzifikálódott. Az EU-val 1995-ben aláírt vámuniós megállapodásnak köszönhetően a török termékek szabadon áramolhattak az európai belső piacra. Az EU mellett egyre jelentősebbé váltak a környező régiók (FÁK-országok, Közel-Kelet, Balkán) piacai, mind az árukereskedelem, mind a beruházások terén. A korábban kezelhetetlen, 10 százalék körüli költségvetési hiány a szigorú fiskális politikának köszönhetően 2004-ben 5 százalékra, 2005 és 2008 között 2 százalék alatti szintre csökkent. Ezzel párhuzamosan az államadósság a 2002-es 74 százalékos GDP- arányos szintről 40 százalékra csökkent, átlagos lejárata 9 hónapról 48 hónapra nőtt, az éves kamatfizetés aránya a GDP-hez viszonyítva 15 százalékról 2008-ra 5 százalékra mérséklődött.16 A képet árnyalja, hogy a javulás jelentős részben a privatizációs bevételeknek volt köszönhető, azonban a privatizációnál a bevételmaximalizálás dominált a versenyképesség javítása és a hatékonyság növelése helyett. A gazdaság azonban a gyors növekedési periódus ellenére belső feszültségeket is generált. A viszonylag magas kamatlábak vonzották a külföldi tőkét, a hazai fogyasztás emelkedett, a megtakarítások szintje ugyanakkor esett. A folyó fizetési mérleg deficitje gyorsan növekedett,17 a beruházások szintje ugyanakkor nem bővült, és a munkanélküliség a kilencvenes évek 6-8 százalékos szintjéről 9-12 százalékos szintre emelkedett.18 24 Külügyi Szemle
