Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Szigetvári Tamás: Törökország gazdasági átalakulása és külgazdasági expanziója
Törökország gazdasági átalakulása és külgazdasági expanziója A nyolcvanas években megindult gazdasági nyitás az export bővülését és a török gazdaság fokozatos világgazdasági integrálódását eredményezte, a török gazdaság azonban számtalan problémával szembesült. Az olajrobbanás miatt kialakult magas fizetési mérleghiány, a strukturális problémák (például a nagyszámú veszteséges állami vállalat fenntartásának költségei), a nem megfelelő (pénzügyi) szabályozórendszer, a tőkepiaci liberalizáció negatív hatásai5 és a gyenge koalíciós kormányok egymásutánja mind hozzájárultak a tartósan fennmaradó egyensúlytalanságokhoz (óriási infláció és költségvetési deficit) és az ingatag gazdasági helyzethez. A kilencvenes években az erősödő egyensúlytalanságok újabb és újabb válsághoz vezettek Törökországban. A gazdaság továbbra sem volt még érett a pénzügyi globalizáció hatásainak kezelésére, a kormány pedig képtelen volt költségvetési fegyelmet tartani. A kurd szeparatisták elleni harc komoly kiadásokkal járt, a bizonytalan belpolitikai helyzet a komolyabb külföldi befektetőket visszatartotta. A hazai tőke (hazai iparvállalatok) egyre inkább a pénzügyi és nem a termelői tevékenységükre koncentráltak, tőkéjüket valódi beruházások helyett magas kamatú kormányzati kötvényekbe fektették.6 Bár a kilencvenes évek visszatérő válságai közül az első (1994-ben) jelentős károkat okozott a török gazdaságnak, nem volt elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa a korábbi politikát. Az évtized végére tovább erősödő egyensúlytalanságok miatt 1999 decemberében Törökország készenléti hitelt vett fel az IMF-től. A megállapodás célja a költségvetési kiigazítás és a középtávú szerkezeti reformok voltak. Közvetlen válság ekkor ugyan nem volt, de a megállapodás nyújtotta keretek kevésnek bizonyultak a tényleges válság elkerüléséhez: a hitel összegében is kevés volt, és a koalíciós kormánynak a privatizációra és a bankrendszer szabályozására való eltökéltsége sem volt kellően szilárd. Ez vezetett a 2000 novemberében, majd 2001 februárjában kialakult ún. „ikerválsághoz". A megrendült bizalom hatására a török líra árfolyama zuhanni kezdett, az infláció felpörgött. A gyenge és rossz állapotban levő bankszektor képtelen volt kezelni a helyzetet, állami segítségre szorult.7 A válság hatására a GDP közel 6 százalékkal esett visz- sza 2001-ben. Válságkezelés és „gazdasági csoda" A 2000/2001-es válság súlyossága visszatekintve azonban előnynek bizonyult, kellő ösztönzést adott a valóban alapvető reformok végrehajtásához. A korábbi válságot követően is általában átfogó reformok megvalósítására készültek, azonban a végrehajtásuk gyenge volt, illetve a kormány hamar visszakozott. 2 013. tavasz 23
