Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK KAPCSOLATOK - Szalay-Bobrovniczky Vince: Gondolatok a magyar-osztrák kapcsolatokról
Szalay-Bobrovniczky Vince szinten egyenrangúvá tette a magyar uralkodó osztályt, illetve biztosította hegemóniáját a Magyar Királyságon belül, és több évtizedes látványos modernizációt és gyarapodást tett lehetővé az országban. Ausztria mai kedvező megítéléséhez pedig nagyban hozzájárult nyugati szomszédunk második világháborút követő sikeres fejlődése, melynek hatására mára az EU harmadik leggazdagabb tagországává vált. Ausztria sok magyar szemében évtizedek óta életmódmintát jelent és az elérendő életszínvonalat testesíti meg. Az osztrák oldal hozzánk való magatartását illetően rá kell mutatni arra, hogy a mai osztrák identitás jórészt függetlenedett a Habsburg Birodalom időszakáétól (az Osztrák Köztársaság politikai értelemben nem tekinti magát az 1918 előtti, történelmi Ausztria jogutódjának), következésképp az akkori magyar-osztrák viszályoktól is. Az osztrákok jelenlegi, pozitív Magyarország-képét így elsősorban a huszadik századi sorsfordító események formálták: alapvetően az 1956-os forradalom és az 1989-es határnyitás. 1956-ban a magyar szabadságharcosok bátorsága Ausztriában is lelkesedést és csodálatot váltott ki, s a szuverenitását éppen csak visszanyert osztrák állam és az osztrák nép - példátlan szolidaritást mutatva - több mint száznyolcvanezer magyar menekültet fogadott be, akik közül tizennyolcezren végleg ott telepedtek le. 1989 újabb fénypont a kapcsolatainkban, egyben világtörténelmi jelentőséggel is bírt: a vasfüggöny átvágásával és a páneurópai piknikkel a magyar-osztrák határon kezdődött el Európa hideg- háborús megosztottságának felszámolása, a földrész újraegyesítése, amire mindkét nép joggal lehet büszke. A történelmi események mellett nem lebecsülendő a mindennapi személyes érintkezések tapasztalata sem: az a benyomás, amit az Ausztriában élő-dolgozó, az oda sízni járó magyarok illetve a hazánkban turistáskodó, a magyarországi második lakhellyel rendelkező vagy éppen nálunk gazdálkodó osztrákok közvetítenek magukról és áttételesen az országukról. A két ország közötti jelentős lakossági mobilitást jól jellemzik a folyamatosan növekvő idegenforgalmi és a munkavállalói létszámra vonatkozó adatok, továbbá az a kimutatás, miszerint a Magyarországról indított nemzetközi telefonhívások számában Ausztria a harmadik helyen áll (Németország és Románia után). A kölcsönös szimpátia fontos hangulati-érzelmi alap a kétoldalú együttműködésünkben, amely segít áthidalni az átmeneti politikai-gazdasági érdekellentéteket, támogató hátteret nyújt a közös kezdeményezésekhez, nehéz helyzetekben pedig bizton számíthatunk egymás tevőleges szolidaritására, segítségnyújtására (egy aktuális példát említve: a 2013. márciusi rendkívüli hóviharban a bedugult Ml-es autópályán osztrák hókotrók és vöröskeresztesek is segítették a hóban rekedt autósokat). Ez a ro- konszenv olyan kivételes érték, amely mesterséges módon, elrendelésre aligha alakul ki a néplélekben, éppen ezért folyamatos ápolást, megerősítést kíván. S a jövőre nézve legalább ilyen fontos, hogy a fiatal generációkban is elültessük a két nép közötti barátság hagyományát. 10 Külügyi Szemle
