Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - Besenyő János: Nyugat-Szahara (Hettyey András)
Besenyő János: Nyugat-Szakara (Pécs: Publikon Kiadó, 2012. 354 o.) K önnyű helyzetben van az a magyar afrikanista, aki „úttörő jelentőségű" munkát szándékozik írni, hiszen a kontinensről szóló magyar nyelvű szakirodalom sajnálatosan szerény. Mindez természetesen semmit sem von le Besenyő János munkájának az értékéből, aki egy mára nagyobbrészt elfeledett konfliktusrégióról, Nyugat-Szaharáról írt valóban úttörő monográfiát. Előrebocsáthatjuk: a munka kitűnő, olvasmányos és színvonalas. A könyv megírásában nagy segítségére volt Besenyőnek az, hogy az ENSZ MINURSO missziójának a keretében maga is hosszabb időt töltött el... Hol is pontosan? A független Nyugat-Szaharában, avagy hivatalos nevén a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságban? Vagy mégis inkább Dél-Marokkóban? Pontosan ez az el nem dönthető kérdés adja meg a téma és így Besenyő munkájának a jelentőségét is. Persze, amíg az 1975-76-os gondterhes és döntő eseményekig elérünk, még sok minden vár ránk. A szerző a klasszikus országismertetések metodológiáját követve először ugyanis megismerteti az olvasóval Nyugat-Szahara (maradjunk e kifejezés használata mellett) földrajzát, gazdaságát és társadalmát, és csak ezután kezdi el a térség történelmének a taglalását, az ókortól kezdődően. A bevezető fejezeteket nagyban gazdagítják a szerző személyes tapasztalatai, színes történetei is, amelyek kellemesen meg-megszakítják a tudományos igénnyel megírt szöveget. (Például a szarvasviperáról szóló történet vagy azok, amelyek bepillantást engednek a különböző országokból érkező katonák kulturális különbségeire.) A „tudományos puristák" talán kifogásolhatják ezeket a kis történeteket, ám véleményem szerint a tudományos munkák olvasása során gyakran éppen ezek a kis „karcolatok" maradnak meg az egyszeri olvasó emlékezetében hosszabb ideig, ami talán nem is baj. Az ötödik fejezettől kezdve a térség történelmét tárgyalja a szerző, különös tekintettel az 1975-ös eseményekre, amikor a spanyol gyarmatosítók kivonulását követően Marokkó és Mauritánia - az ENSZ véleménye szerint is jogtalanul - megszállta Nyugat-Sza- harát. (Marokkó az ország északi és középső részére tette rá a kezét, Mauritánia pedig a déli egyharmadra.) Válaszul a térség lakossága a POLISARIO Front (Frente Popular de Liberación de Saguía el Hamra y Rio de Oro) vezetésével megkezdte a harcot a megszállók ellen. A POLISARIO Mauritánia ellenében sikerrel járt, hiszen az a veszteségek miatt 1979-ben kivonta a csapatait, de a helyét délen is átvette a marokkói hadsereg. A helyzet azóta sem változott jelentősen: bár számos ENSZ- és egyéb kezdeményezés indult a nyugat-szaharai rendezés érdekében, Marokkó továbbra is ellenáll, és nem teremtette meg az előirányzott népszavazás feltételeit. Mindeközben a nyugat-szaharai lakosság jelentős része ma is az algériai Tindouf környékén található menekülttáborokban él, a helyzet rendezésében reménykedve. 2013. tavasz 187
