Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - Törökország a Közel-keleten. Egy regionális hatalom visszatérése? (Egeresi Zoltán)
Törökország a Közel-Keleten valóban teljes képet adhasson a török régiós politika átalakulásáról, „Törökország visszatéréséről", így a hagyományosnak tekinthető történelmi-politikai témák mellett szociológiai és gazdasági fejezetekkel kiegészítve mutatja be az olvasónak a török kül- kapcsolatok változását. Az első részben a történelmi kapcsolatokat (William Hale), a davutoglui külpolitikát (Jean Marcou), az arab percepciók változását (Michel Naoufal), a gazdasági (Rémi Bourgeout) és kulturális (Yves Gonzalez-Quijano) kapcsolatokat, végezetül pedig a török modell problematikáját (Meliha Bénii Altum§ik) veszik górcső alá. A könyv alapfeltevéseként kezelt török „visszatérésre" adott reflexióként William Hale, illetve Jean Marcou tanulmánya történelmi áttekintésként részletesen bemutatja, hogy az I. világháború idején bekövetkezett szakítás, valamint a Török Köztársaság kikiáltása (1923) után a régió Ankara számára „elveszett", míg az AKP hatalomra kerülésével, a davutoglui „zéró probléma a szomszédokkal" politika megfogalmazásával valóban új fejezet kezdődött a török-arab kapcsolatokban. A politikai nyitás mellett, melynek megannyi jelét láttatják a szerzők (mediációs kísérletek, egyezmények aláírása, a „Samgen-terv" kilátásba helyezése), a könyvben nagy szerepet kap a percepciók változása is. Az első részben az Yves Gonzalez-Quijano és Michel Naoufal által jegyzett két tanulmány a törökök megítélésének kérdését járja körül. Kritikaként megjegyezhető, hogy indokolt lett volna Mohammed El Oifinek a 2010- es Mavi Marmara-incidenssel és annak az arab világbeli fogadtatásával foglalkozó tanulmányát ezek mellé, s nem a bilaterális kapcsolatokról szóló második részbe tenni. Yves Gonzalez-Quijano a török filmsorozatok hatalmas közel-keleti sikerét vizsgálja (olykor 80 milliós nézettséget is elértek a régión belül). A szerző két hullámot különböztet meg ebben a sikertörténetben: míg az elsőben inkább a romantikus filmsorozatok domináltak (például a Gümüs), addig a másodikban főleg akciófilmek kerültek túlsúlyba, mint a Kurtlar Vadisi vagy az Izraellel diplomáciai vihart kavaró Ayrilik. Michel Naoufal tanulmányának erőssége, hogy felhívja a figyelmet az arab-török- izraeli kapcsolatok dinamikájára: Tel-Aviv és Ankara viszonya jellemzően akkor lett szorosabb, amikor az arab-török kapcsolatok mélyrepülésbe kezdtek (például: az 1990- es évek folyamán, amikor a Damaszkusz által támogatott PKK elleni harcok elérték csúcspontjukat), s akkor vált fagyossá, amikor Törökország közeledni kezdett az arabokhoz. Naoufal szerint jelenleg az AKP külpolitikájának háromféle megítélése van a régióban: egy iráni és egy arab nacionalista megközelítés, amely inkább ellenfelet lát a törökökben, valamint egy arab iszlamista, amely modellként tekint Törökországra (az iszlamista pártok és a demokrácia összeegyeztethetőségének lehetősége). Részben ezzel a modellel is foglalkozik Meliha Bénii Altunifik, aki a neves ankarai Közép-Kelet Egyetemnek (ODTU/METU) a régió országaival foglalkozó tanára. A tanulmányban háromféle - amerikai, török és arab - olvasatban mutatja 2013. tavasz 183
