Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - Törökország a Közel-keleten. Egy regionális hatalom visszatérése? (Egeresi Zoltán)
Könyvszemle Törökország a Közel-Keleten. Egy regionális hatalom visszatérése? (Dorothée Schmid (szerk.): La Turquie au Moyen-Orient. Le retour d'une puissance régiónak? Párizs: CNRS, 2011. 290 o.) A z „arab tavasz" az elmúlt években felértékelte Törökország szerepét a közel- keleti régióban, a publicisztika pedig - például a Times 2011. november 28-án megjelent, a török miniszterelnök régiós befolyásának több oldalt szentelő cikkében - szinte piedesztálra emelte az Európa és Ázsia határán lévő országot: a „török modellt". Noha az érdeklődés adott, illetve részkutatások már régóta folynak, s több intézet is adott ki már anyagokat, mindeddig kevés hosszabb lélegzetű összefoglaló munka született erről a folyamatról. A tanulmányok készítésében - érthető okokból - a török think-tankek járnak élen, például a TEPAV vagy a Törökország-kép közel-keleti változásáról évente felmérést készítő TESEV, továbbá az USAK vagy a Perceptions című neves török külpolitikai folyóiratot kiadó SAM. Ez persze nem jelenti azt, hogy nyugati kutatóközpontok támogatásával ne születnének magas színvonalú munkák. A Dorothée Schmid, az IFRI (Institut Fran^ais des Relations Internationales) berkeiben folyó Törökország-program vezetőjének szerkesztésében megjelent La Turquie au Moyen-Orient. Le retour d'une puissance régiónak? (Törökország a Közel-Keleten. Egy regionális hatalom visszatérése?) című könyv éppen összefoglaló jellege és minősége miatt hiánypótló. A 290 oldalas könyv ambiciózus kísérlet az elmúlt években mind nagyobb érdeklődést kiváltó közel-keleti török külpolitika részletes leírására: a tizennégy szerző tanulmányát tartalmazó kötet legnagyobb erőssége, hogy változatos szerzőgárdával (török és arab professzoroktól francia és amerikai kutatókig), aprólékosan járja körül a kérdést. A könyv két nagyobb részből áll. Az első átfogóan tárgyalja a török-közel-kele- ti kapcsolatokat, s elsősorban a makroszintet vizsgálja, míg a második a bilaterális kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt. A szerkesztő nagy figyelmet fordított arra, hogy 182 Külügyi Szemle
