Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Pintér Attila: Törökország külpolitikája a 21. század elején - neooszmán vagy újradefiniált török külpolitika?
Törökország külpolitikája a 21. század elején hogy a változó nemzetközi környezetben erős államot alakítson ki, amely Törökország egyedülálló történelmén és földrajzi helyzetén alapul.45 A geopolitikai teória megvalósításához létfontosságú a magabiztosság, a jószomszédi kapcsolatok és a belpolitikai stabilitás. Törökországnak nem egymással vetélkedő szövetségekben kell részt vennie, hanem - minden érintett féllel együttműködve - közvetítenie kell a konfliktusokban.46 Megítélésünk szerint Davutoglu a Turgut Özal által megkezdett aktív(abb) regionális külpolitikát folytatja, illetve hajtja végre. A professzor első meghatározó tudományos munkáit 1993-ban és 1994-ben publikálta, nyilvánvaló azonban, hogy megírásukra ezt megelőzően került sor, ami azt feltételezi, hogy hatottak rá Özal külpolitikai elképzelései. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy Törökországnak ma lényegesen komolyabb gazdasági eszközök állnak a rendelkezésére, mint az 1990-es évek elején: a török GDP 1990-ben 150 Mrd USD-t tett ki, szemben a 2009-es 617 Mrd USD-vel (466 Mrd EUR), tehát két évtized alatt megnégyszereződött. Exportja ötször, a külföldi befektetések huszonötször, az értékpapír-állaomány negyvenszer akkora ma, mint 1990-ben. A török államadósság, amely 2002-ben még a GDP 74%-át tette ki, 2007-re 39%-ra mérséklődött.47 Törökország jelenleg a világ 15. gazdasága,48 s bruttó nemzeti jövedelme 2015- re elérheti az 1000 milliárd USD-t. A doktrína tehát, legalábbis értelmezésünk szerint, elsősorban Törökország gazdasági hatalomként való felemelkedéséről szól, amelyhez a külpolitikának biztosítania kell a stabilitást az ország közvetlen környezetében, a szomszédokkal tartósan jó kapcsolatokat kell ápolni, hiszen a török logika szerint a baráttal üzletelünk, az ellenséggel nem. Özal és Davutoglu külpolitikája között jelentős különbség azonban, hogy az előbbit éppen a szűkebb és tágabb régióban bekövetkezett politikai változások ösztönözték az aktívabb külpolitikára, az utóbbit viszont az ország növekvő gazdasági potenciálja kényszeríti rá arra, hogy határozottabban lépjen fel a vélt vagy valós török érdekek védelmében. Az egyre aktívabb török külpolitika, a „stratégiai mélység" doktrínája mögött a gazdasági expanzió előmozdításán túl meghúzódik egy ki nem mondott gondolat, a „Sévres-szindrómától" való csaknem évszázados félelem.49 E problémán pedig elsősorban úgy lehet felülkerekedni, ha elősegítjük egyfajta „stratégiai mélység" kialakulását Törökország közvetlen környezetében. A globális pénzügyi-gazdasági válság, pontosabban annak hatásai is előmozdíthatják az aktívabb török regionális szerepvállalást a környező régiókban, hiszen Törökország gazdasága a 2009-es 4,8%-os GDP-zuhanást követően, 2010-ben már 9%-kal, 2011-ben pedig 8,5%-kal nőtt,50 vagyis gazdasága sokkal jobb helyzetben van, mint a környező régiók legtöbb országa, illetve az európai államok. Az a tény, hogy Törökország gyorsan kilábalt a válságból, illetve az sokkal kevésbé rázta meg, mint az EU- tagállamokat, ugyancsak erősítette a török politika magabiztosságát és viszonylagos súlyát. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a török külpolitika nem rendelkezik olyan kapacitásokkal, hogy egy időben több régióra is koncentráljon. 2009-2010 folyamán 2013. tavasz 17
