Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Pintér Attila: Törökország külpolitikája a 21. század elején - neooszmán vagy újradefiniált török külpolitika?
Pintér Attila Ankara rendkívül aktív volt a Nyugat-Balkánon, ezt követően azonban előbb az „arab tavasz", majd a szíriai események kötötték le a figyelmét, így a délkelet-európai térség valamelyest háttérbe szorult. Valószínűsíthető azonban, hogy amennyiben az észak-afrikai, közel-keleti helyzet megengedi, Törökország ismét határozottabban fordul a Balkán felé. Különösen, ha a régió országainak euroatlanti integrációja további késedelmet szenved. Törökország, aktívabb külpolitikája mellett, a jövőben is kész lesz arra, hogy együttműködjön az Egyesült Államokkal és az EU-tagállamokkal, azonban kizárólag abban az esetben, ha érdekei is ezt kívánják. Az „arab tavasz" és a szíriai válság kezelése vagy a rakétavédelem kérdése megfelelően alátámasztják ezt. Azokon a területeken viszont, ahol az érdekek nem esnek egybe - Izrael szerepe a közel-keleti békefolyamatban, ciprusi kérdés a török külpolitika a korábbiaknál jóval határozottabban fog fellépni vélt vagy valós érdekei biztosítása végett.51 Jegyzetek 1 Oral Sander: „Turkish-Greek Relations after World War I: A Vicious Circle of 60 Years". Turkish Review: Quaterly Digest, Vol. 1. No. 2. (1985/86). 20. o. Baskin Oran, az Ankarai Egyetem tanára egy 2010-ben, Oxfordban rendezett konferencián tartott előadásában úgy fogalmazott, Törökország a köztársaság megszületését követően két pillérre helyezte külpolitikáját: a status quo megőrzésére és a nyugati orientáció fenntartására. „Turkey's Foreign Policy in a Changing World. Old Alignments and New Neighbourhoods. International Conference, Oxford, 30 April - 2 May 2010". St Antony's College, University of Oxford, http://www.sant.ox.ac.uk/seesox/workshopreports/ReportfromTFPconf . pdf, 2011. február. 2 Jelentése: „béke a hazában, béke a világban". 3 Törökország, alátámasztandó a „yurtta sulh, cihanda sulh" elvet, 1928-ban az elsők között csatlakozott a háborút mint a viták rendezésének eszközét elítélő Briand-Kellogg-paktumhoz. Jakup Pilch az „izolációs doktrína" kifejezést túlzónak véli, megítélése szerint a kemalista külpolitika inkább óvatos és kockázatkerülő volt. Jakup Pilch: Turkey's Recent National Role Conceptions and Shifts in Its Foreign Policy. Budapest: Central European University, 2012.19-21. o. 4 A II. világháborúban megerősödött Szovjetunió nem volt hajlandó megújítani az 1925. december 17-én kötött szovjet-török semlegességi és megnemtámadási egyezményt, sőt Kars és Ardahan tartományok átadását követelte. Semih Vaner: „La Turquie entre la recherche de l'équilibre et Tisolement". Politique Étrangére, Vol. 47. No. 1. (1982). 139. o. 5 Uo. 140-141. o. Belbajiban a földalatti atom robbantásokat érzékelő rengésmérő készülékek, Diyarbakirban a szovjet műholdakat figyelő radarberendezések, Sinopban rádióüzenetek elfogására alkalmas berendezések üzemeltek. 6 Clair Spencer: „Turkey between Europe and Asia. Report Based on Wilton Park Conference 392: 15-19 February 1993". Wilton Park Paper, No. 72. (1993). 28. o. 7 Can Kasapoglu: „Turkey's New 'Strategic Depth'". Jerusalem Post, 2012. szeptember 5.15. o. 8 Philip Robins: „Turkish Foreign Policy". Bar-llan University, www.biu.ac.il/SOC/besa/publications/ mfa3.html, 1999. augusztus. Ian O. Lesser: „Turkey's Strategic Options". The International Spectator, Vol. 24. No. 1. (1999). Elektronikus változat: www.ciaonet.org/olj/iai/iai_991ei01.html . 9 James Nathan: „Turkey Hedges Its Bets". Perceptions Journal of International Affairs, Vol. 2. No. 1. (1997). Elektronikus változat: www.mfa.gov.tr/grupf/percept/IIl/IIl-5.html . 10 Lesser: „Turkey's Strategic Options". 18 Külügyi Szemle
