Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Pintér Attila: Törökország külpolitikája a 21. század elején - neooszmán vagy újradefiniált török külpolitika?
Pintér Attila török külpolitikával való gyökeres szakítás tézise, hiszen úgy véli, Törökországnak ugyanakkora hangsúlyt kell fektetnie a Nyugattal, mint a muszlim világgal fenntartott kapcsolataira. Emellett javítania kell kapcsolatait valamennyi szomszédjával („zero problem with neighbours"), beleértve Szíriát és Iránt, amelyekkel Ankara hagyományosan rossz viszonyban volt a PKK támogatása és a teheráni iszlám rezsim miatt.41 Földrajzi tekintetben a „stratégiai mélység" lényege a következő: • A szövetségesi kapcsolatok újradefiniálása: Törökország hagyományos szövetségesei, mint az Egyesült Államok és Európa, fontosak maradnak, de hangsúlyt kell fektetni a korábban elidegenített szomszédokkal (Oroszország, Irán) való kapcsolatokra. A feltörekvő hatalmakkal (Kína, India) kötendő új szövetségek segítik kiegyensúlyozni Törökországnak a Nyugattól való függését. • Nagyobb azonosulás Törökország korábbi oszmán múltjával: megkönnyítendő Törökország visszatérését a Közel-Keletre, szorosabb együttműködés Szíriával és Irakkal. Nagyobb felelősséget vállalni a regionális stabilitásért a Balkánon, mindezt Szerbiával és Oroszországgal együttműködve, de a NATO-kötelezett- ségek teljesítése mellett. A történelmi problémák rendezése Örményországgal a kaukázusi együttműködés erősítése érdekében. • Az egykori Oszmán Birodalmon túli régiókkal való együttműködés: Törökországnak a muszlim világban játszott szerepe, illetve az Afganisztánnal és Pakisztánnal való történelmi relációjának kiemelése mellett szorosabb kapcsolatok kiépítése Malajziával és Indonéziával. Szorosabb kooperáció Közép-Ázsia országaival, gazdasági fejlesztési modell felajánlása török vállalatok és nem kormányzati szervezetek közreműködésével.42 Davutoglu úgy véli, jelenleg a negyedik nagy világrend időszakát éljük: a „hagyományos", a „gyarmati", a „hidegháború" után beköszöntött az „egymásrautaltság és a globális kormányzás" kora, amelyben a hagyományos földrajzi régiók kulturális-politikai- gazdasági értelemben újra felemelkednek. Az új világrend ugyanakkor politikailag és gazdaságilag is törékeny, de Törökország fontos szerepet játszhat formálásában, hiszen vezető szerepet töltött be a „hagyományos" érában, soha nem volt gyarmat, a „hidegháború" alatt pedig kulcsszerepe volt a NATO déli szárnyán. Megítélése szerint Törökország szomszédjai a Balkánon, a Közel-Keleten, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában vezető szerepet várnak el a törököktől, hiszen úgy vélik, Isztambul nem az eurocentrikus, hanem az attól eltérő hagyomány rendjének a központja. Doktrínája négy központi elvre épül: a biztonság közös értelmezésén alapuló stabil szomszédságon, a szomszédokkal való aktív magas szintű politikai párbeszéden, a regionális gazdasági egymásrautaltság elősegítésén, valamint a multikulturális béke és harmónia előmozdításán.43 Bár téziseiben fontos szerepe van az oszmán birodalmi örökség vállalásának, Davutoglu határozottan tagadja, hogy neooszmán külpolitikát folytatna.44 Doktrínájának célja az, 16 Külügyi Szemle
