Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szörényi Attila: Adalékok a Vogeler-ügy diplomáciatörténetéhez, 1949-1951
Szörényi Attila Nagy-Britanniával folytatott tárgyalások során is,145 így kijelenthető, hogy az „illusztris" nyugati foglyokkal kapcsolatos fejleményeket Rákosi gyakorlatilag saját személyes ügyeként kezelte. A Moszkvába küldött üzenetekből az is egyértelmű, hogy - bár a „főellenség" Amerikai Egyesült Államokról volt szó - az ügyet alapvetően mégis Rákosi elgondolása alapján irányította a magyar fél, nem pedig szovjet utasításokat hajtva végre. Sztálintól csupán a tervezett lépések jóváhagyását kérte „a legjobb magyar tanítvány". Úgy tűnik tehát, hogy a szovjet vezetés Rákosira hagyta a Vogeler-ügy lebonyolítását. Természetesen nem lehet kizárni, hogy érkeztek moszkvai utasítások is, azonban ilyenekre nincsen bizonyíték, és a történtek egymásutánisága jól rekonstruálható szovjet utasítások nélkül is. Az eset kapcsán tett amerikai lépéseket elemezve megállapítható, hogy a State Department kevésbé harciasán lépett fel, mint a brit diplomácia, amely a Vogeler- üggyel párhuzamosan Sandersért küzdött. A britek az amerikaiaknál korábban, már 1949 decemberében komoly megtorló intézkedést hoztak a letartóztatott állampolgárukkal szembeni bánásmód miatt (a brit-magyar kereskedelmi tárgyalások felfüggesztése), illetve a per utáni kiutasításokra válaszul magyar diplomatákat utasítottak ki az Egyesült Királyságból (ami majdnem a kapcsolatok teljes megszakításához vezetett).146 Az események viszont a rugalmasabb amerikai megközelítés helyességét igazolták, hiszen Sanders csak Vogeler után több mint két évvel, 1953 augusztusában szabadulhatott. Az amerikai diplomácia hozzáállásáról általánosságban megállapítható, hogy a Vogeler-ügy leginkább púp volt a State Department hátán. Vogeler kiszabadulásán kívül az USA-t semmilyen közvetlen érdek nem fűzte az ügyhöz, ráadásul Achesonnak csak veszítenivalója lehetett rajta, hiszen egy amerikai szempontból jelentéktelen országgal szemben elért siker nem bírt semmilyen pozitív hatással Washingtonra nézve; a siker hiányát azonban a kormány ellenfelei kiválóan kihasználhatták. A Truman- kabinet számára az ügy leginkább belpolitikai jelentőséggel bírt, és igyekeztek minél előbb véget vetni neki, hogy elvegyék a republikánusoktól ezt a támadási felületet. A State Departmentnek két rossz között kellett egyensúlyoznia: ha túl nagy engedmények árán éri el Vogeler szabadon bocsátását, akkor McCarthyék azzal vádolják, hogy „meghajolt a kommunisták akarata előtt",147 ha pedig megkeményíti álláspontját és ezzel elnyújtja az ügyet, akkor az a vád éri, hogy „magára hagyta ártatlanul bebörtönzött állampolgárát". A végkifejlet ilyen értelemben kifejezetten kedvező volt Washington számára, mert viszonylag hamar sikerült elérni Vogeler kiengedését, ráadásul anélkül, hogy nagy engedményeket kellett volna cserébe tennie Budapestnek. A Vogelerrel kapcsolatos lépések tervezése bepillantást enged az amerikaiak Magyarországgal kapcsolatos hidegháborús szempontrendszerébe is. A State Department a per után mindent megtett azért, hogy elhárítsa a budapesti követség esetleges 764 Külügyi Szemle
