Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szörényi Attila: Adalékok a Vogeler-ügy diplomáciatörténetéhez, 1949-1951
Szörényi Attila úgy, de meg kellett tőlük szabadulniuk. Ha azonban egyoldalúan rendezik a kérdést, az amerikaiak elestek volna a Vogeler-ügy megoldásának egyik kulcselemétől a magyar féllel folytatott tárgyalások során, ezért érdemes volt megpróbálkozni egy új kezdeményezéssel, hátha az esetleges megegyezésben még fel tudják használni a németországi magyar vagyont.140 Ugyanez a levél hivja fel a figyelmet egy másik lehetséges indokra is. A republikánus sajtó az év végétől fokozta a bírálatát a State Department és Acheson külügyminiszter ellen, és erre - az újra kritikussá váló koreai helyzet141 mellett - kiváló eszköznek bizonyult a Vogeler-ügy, amelyben a State Department nem tudott eredményt felmutatni. A kritikusokat természetesen nem lehetett azzal a válasszal leszerelni, hogy a minisztérium minden tőle telhetőt megtesz.142 A többi tényező mellett ez is közrejátszhatott abban, hogy Washington 1951 tavaszán új, az előző évinél határozottabb kezdeményezést tett az ügy megoldása érdekében. Összegzés Ha Vogeler kiszabadulásának ügyét a Standard-ügytől elkülönítve szemléljük, megállapíthatjuk, hogy propagandaszempontokon kívül a magyar vezetés nem sok érdemi eredményt könyvelhetett el az amerikai szabadon bocsátásával, tulajdonképpen a status quo ante állt vissza. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a per sikeres megrendezése és a követségi létszám csökkentése után minden Vogelerrel kapcsolatos egyéb eredmény csak „bonusz" volt Budapest számára, így Rákosi szempontjából az ügylet egyértelmű sikerrel zárult. Ezen kívül azt is figyelembe kell venni, hogy két külföldi fogoly volt, és a magyarok inkább az angol Sandersért remélhettek kézzelfogható, gazdaságilag is jelentős eredményeket. Dokumentumokkal sajnos nem lehet igazolni, de valószínűleg helyes volt Davis követ - fent idézett - felvetése, miszerint Vogeler viszonylag gyors kiengedésével a magyar fél a fontosabb „célpontra", Nagy-Britanniára kívánt nyomást gyakorolni. A presztízs- és propagandaszempontoknak így is meg kellett felelnie az amerikaiakkal történő megegyezésnek (ez volt az oka, hogy 1950-ben elmaradt a megállapodás), de amikor Rákosi engedményként értékelhető/prezentálható gesztusokat tapasztalt az USA részéről, nem forszírozta tovább az ügyet, hanem elfogadta az ajánlatukat. Ezzel Budapest azt az üzenetet küldte Londonnak, hogy megfelelő javaslat esetén lehetséges a megegyezés. Sanders ügye tehát áttételesen szintén hozzájárult Vogeler szabadon engedéséhez. Mindazonáltal nem valószínű, hogy Rákosi hideg fejjel, előre eltervezte volna, hogy Vogelert előbb elengedi, és ezzel ösztökéli a briteket több engedményre. A tény az, hogy Rákosi már 1950 tavaszán kész volt - a megfelelő feltételek teljesülése esetén - szabadon engedni Vogelert, és az amerikai fél történetesen jóval rugalmasabbnak mutatkozott, 162 Külügyi Szemle
