Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szörényi Attila: Adalékok a Vogeler-ügy diplomáciatörténetéhez, 1949-1951
Szörényi Attila Davis követ már november 20-a óta próbált a Külügyminisztériumon keresztül találkozót kérni Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettestől. December 1-jén értesítették is, hogy Rákosi a következő héten fogadni tudja őt;22 az ígéret ellenére a találkozó ekkor azonban még nem jött létre. A követ hiába érdeklődött, ugyanis kiderült, hogy a pártfőtitkár több hetes szabadságra ment.23 (Moszkvába utazott a Sztálin 70. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségre, ahonnan csak 1950 januárjában tért vissza.) 1950. január 16-án, még mielőtt Davis megismételhette volna kérését, az amerikaiak meglepetésére a Külügyminisztérium a korábbi kérésükre hivatkozva váratlanul közölte, hogy Rákosi 19-én fogadni tudja Davis követet.24 Amikor megérkezése után Davis jelezte, hogy jövetelének tárgya a Vogeler-ügy, Rákosi hosszú monológba25 kezdett. Elmondta, van tapasztalata a nemzetközi kapcsolatok terén, és teljesen megérti, hogy az USA-nak mint nagyhatalomnak szüksége van arra, hogy mindenhol legyenek kémei, azonban belátható, hogy ugyanilyen természetes: Magyarország viszont mindent megtesz e kémek tevékenységének megakadályozására. A magyar kormány eddig meglehetősen engedékeny volt az amerikai kémekkel, most viszont úgy érezte, ez nem mehet így a végtelenségig. Vogelerrel egy „nagyformátumú kémet", egy igen jó képességű, képzett katonát26 fogtak el, és teljesen meggyőző bizonyítékaik vannak. Rákosi hozzátette, hogy „ő maga ugyan nem olvasta a dokumentumokat", de az igazságügy-miniszter és a belügyminiszter biztosította erről.27 Szerinte a magyar konzulátusok bezáratása csak megerősíti, hogy Vogeler tényleg nagyformátumú kém. Elmondta, „teljesen tisztában volt vele, hogy az amerikaiak nagy lármát fognak kelteni Vogeler miatt". Hozzátette: „bár Magyarország csak egy kis ország a hatalmas Szovjetunió árnyékában, az USA pedig nagy", Amerika mégsem gondolhatja, hogy ilyen agresszív eszközökkel meghátrálásra kényszerítheti a magyar kormányt, amikor annak álláspontja teljes mértékben megalapozott. A kis ország-nagy ország szimbolikára később is visszatért Rákosi: Magyarország kis ország, mondta, ezért semmi oka sincs arra, hogy kémvádakkal ellenszegüljön egy nagy országnak, ha azok nem teljes mértékben megalapozottak.28 Amikor Davis kifejezte meggyőződését, hogy Vogeler ártatlan, legalábbis egyetlen amerikai kormányszerv számára sem kémkedett, Rákosi azzal replikázott, hogy elhiszi, hogy a követ részéről ez őszinte kijelentés volt. „Diplomáciai tanulmányaiból" azonban ismeri azt a követségi alapszabályt, hogy a követet olyan helyzetben kell tartani, hogy bármikor őszintén kijelenthesse, nem tud a beosztottai által végzett kémtevékenységről. Burkolt fenyegetésként is értékelhető módon felszólította Davist, hogy csak várja ki a tárgyalást, és meglátja, beosztottai is érintettek a kémkedésben. A pártfőtitkár ezt az alkalmat ragadta meg, hogy tájékoztassa az amerikai követet, hogy Vogeler ügyében nyilvános tárgyalás lesz. Bár a magyar törvények zárt tárgyalást is lehetővé tesznek, ő maga „tanácsolta" az igazságügy-miniszternek a nyílt formát, hogy az egész világ meggyőződhessen a magyar álláspont helyességéről. A tárgyalás 244 Külügyi Szemle
