Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja (1968. március 25-30.)
Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja A magyar miniszterelnök párizsi tartózkodása alatt konzultált a Francia Kommunista Párt vezetőivel is, akik szintén pozitívan nyilatkoztak Fock Jenő látogatásáról. Külön érdemes kitérni a szovjet nagykövettel folytatott beszélgetésre. Zorin valószínűleg nem értékelt egyértelműen pozitívan egyes magyar kijelentéseket, mivel Fock Jenő (némiképpen túlhangsúlyozva a látogatás és személye nemzetközi jelentőségét) az alábbiakat mondta: ... úgy látom, hogy Zorin a francia politika, külpolitika fő vonalát, különösen a mostani magatartást illetően nem egészen jól látja a dolgot, s tartok tőle, hogy ilyen jelentést ad haza. Azt magyarázta, hogy a francia politika meghirdetett fő vonalát nem következetesen viszik, s talán ennek az az oka: félnek attól, hogy Johnson megbukik. Mondtam, hogy én ezt nem így látom, hanem inkább úgy, hogy néhány helyes kezdeményezésünk nem talál kellő visszhangra. Inkább bátorítani kell őket.73 A Politikai Bizottság tagjai a beszámolót tudomásul vették. Kádár János is eredményesnek ítélte a találkozókat, és javasolta, hogy annak eredményéről a Szovjetuniót is tájékoztassák. Véleményét az alábbiakkal magyarázta: A Szovjetunió rendszeresen tájékoztat bennünket fontosabb nemzetközi kérdésekről, politikai lépésekről vagy tárgyalásokról, különösképpen, ha kapitalista viszonylatról van szó, s bár nem vagyunk azonos súlyúak velük, én célszerűnek tartanám, hogy az SZKP Központi Bizottságát és a szovjet kormányt alkalmas formában tájékoztassuk. És a német elvtársak is kapjanak bizonyos tájékoztatást az őket érintő kérdésekről.74 Francia részről a moszkvai francia nagykövet, Olivier Wormser részletes elemzést készített a magyar úttal kapcsolatban, és úgy értékelte, hogy az oroszok nagyobb súlyt akarnak adni Magyarország számára a nemzetközi színtéren, de szigorúan ragaszkodnak ahhoz, hogy az ország szövetségesi elkötelezettsége nem változhat.'3 A miniszterelnök útjának magyar visszhangjáról és Fock Jenő sajtóértekezletéről a budapesti francia nagykövet is elemzést készített, kiemelve, hogy a magyar sajtó minősített figyelemmel kísérte az eseményeket.76 Az útról a francia külügyminisztérium is összeállított egy részletes összefoglalót. Ebben hangsúlyozták, hogy a tárgyalások első helyén a gazdasági kérdések szerepeltek, és a magyar delegáció megkülönböztetetten foglalkozott a gazdasági együttműködés kérdésével, illetve a közös piaci vámok miatti kereskedelmi problémákkal. A barátsági szerződésre vonatkozó magyar javaslatra reagálva a franciák udvariasan visszafogták magukat, de nem kerülte el a figyelmüket az, hogy Fock Jenő a francia részről elhangzott elutasítás ellenére mind a párizsi, mind a budapesti sajtóértekezletén tényként említette annak a lehetőségét, ami megerősítette azon véleményüket, hogy magyar részről elsősorban ideológiai és belpolitikai célokra kívánták kihasználni 2013. tavasz 133
