Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja (1968. március 25-30.)
Garadnai Zoltán ezt. A francia értékelések az európai biztonság témakörében kiemelték, hogy a magyar külügyminiszter két- és többoldalú találkozók hálózatán keresztül szeretne előrelépni, de a németkérdés megoldásának alternatívájára nézve a magyar felfogás lényegében nem változott 1966-hoz képest. Az európai biztonság témaköre iránt erős magyar érdeklődést érzékeltek, viszont érezték azt is, hogy mindezt a magyar diplomácia nem szeretné a nyilvánosság előtt túlhangsúlyozni, vagyis semmilyen további önálló magyar kezdeményezést nem feltételeztek, így ez a közös nyilatkozatba is csak általános összefüggésekbe helyezve került be. Az összefoglaló végén külön rögzítették, hogy a látogatás sikere nem kis mértékben Fock Jenő személyének is köszönhető volt, aki a sajtótájékoztatóin a többi kommunista vezetőtől eltérően kötetlenül, szabadon és nem kevés humorral válaszolt.77 A francia diplomácia figyelmét ugyanakkor nem kerülte el Fock Jenő megkönnyebbülése és megelégedése, amit azért érzett, hogy az 1956-os forradalommal kapcsolatos kérdések a tárgyalások során nem kerültek szóba: „Az országa számára ez a látogatás (az első magas szintű egy nyugati országba) a nemzetközi közvélemény előtti rehabilitációt jelentette. Magyar részről valószínűleg rettegtek attól, hogy az 1956-os események emléke még árnyékként vetül az útra, de örömmel vették tudomásul, hogy az út anélkül zajlott le, hogy bárki is emlékeztette volna őket arra."78 A miniszterelnök látogatásának egyik legfontosabb következménye az volt, hogy Párizsban a magyarországi politikai történéseket már egyre inkább a csehszlovákiai események tükrében elemezték: „A gondjaik és a céljaik ugyan eléggé közel állnak Dubcekéhez és annak barátaiéhoz, de az 1956-os események emléke, a szovjet csapatok jelenléte, a túl korai demokratizálás kockázatának elkerülése, a romló viszony Romániával, Moszkva oldalára állítja őket, és mindezek behatárolják a magyar politikát, amelyeket azonban Prágában Novotny eltávolítása után nem ismernek."79 A látogatás sikerességét megerősítendő és a további szakdiplomáciai munka előkészítéseként 1968. március 30-án Jean Combal tanácsos táviratot küldött Párizsba, amelyben jelezte, hogy a magyar miniszterelnök nagyon melegen, megelégedéssel nyilatkozott franciaországi útjáról, és ismételten reményét fejezte ki, hogy De Gaulle elnök a lehető leghamarabb Magyarországra látogat.80 A konkrét együttműködés kibontakoztatása érdekében 1968. április 22-én Házi Vencel bekérette Gastambide francia nagykövetet - aki a szocialista országok vezetőinek többi útjához képest is nagyon sikeresnek nevezte az utat -, és jegyzéket adott át arról, hogy a magyar kormány Kiss Árpádot vagy helyettesét, Sebestyén Jánost kívánja kinevezni a magyar-francia ipari, műszaki és tudományos vegyes bizottság magyar tagozata elnökéül, és egyben tájékoztatást kért a francia tagozat elnökére vonatkozóan.81 Fock Jenő párizsi látogatását mindketten sikeresnek értékelték, és megegyeztek abban, hogy a gyakorlati együttműködés területén kell előrelépni. A francia nagykövet kifejtette, hogy szerinte De Gaulle az év folyamán már teljesen elfoglalt, de elképzelhetőnek tartotta, hogy 1969-ben Budapestre látogat. Lehetségesnek mondta továbbá, hogy Pompidou miniszterelnök és Couve de Murville 134 Külügyi Szemle
